A július a retro jegyében zajlik a Sugallatok háza táján, így hozom is az ebben a témában kigondolt “oldalam” 🙂 Amint megláttam a moodboardunkat, egyből egy bakelitlemez jutott eszembe (talán a kávézós zenegépekre asszociálva) -, ami nekünk már sajnos nem volt, mert apuék minden régi “vackot” kidobtak vagy eladtak 🙁 Kicsit lelomboztak, de apósom híresen…
Várható volt, hogy ha találkozik a megtestesült rózsaszín álmom egy csodálatos készlet piacra kerülésével, abból elkerülhetetlenül virágos, “szívem csordultig van szerelemmel” alkotás fog születni. Emberi nyelven: Mintay 7th Heaven készletéből és Boglárkám egynapos fotójából készítettem oldalt. Fehér gessoval alapoztam a kép alatt, hogy ne legyen olyan sok a virágminta és kiemelkedjen a kompozíció. Stencilezés után…
“The noblest art is that of making others happy!” “A legnemesebb művészet másokat boldoggà tenni.” Phineas Taylor Barnum Nagyon szépen mondta, annak ellenére, hogy sokak szerint P.T.Barnum “a Szemfényvesztés hercege, az Önreklám Shakespear-je vagy csak egyszerűen a Világ legnagyobb csalója” volt. Róla és talán a “szórakoztatóipar feltalálásáról” szól a Hugh Jackman főszereplésével…
“Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem. Ha nem indulnál, nem lenne érkezésem. Hová is mennék, hová is lennék egyedül én? Nélküled nem kell útlevél.” Nos igen kérem szépen, amióta gyerekek vannak nélkülük szinte soha semmit és sehova 🙂 Vannak akik szerint ez nem egészséges, kell a kikapcsolódás és persze azért tudunk mi lazítani…
Az e havi kihívás újfent megdolgoztatott. Illetve úgy mondanám, hogy az oldalam hamar összeállt, szerintem rusztikus is lett, csak némileg…hmm…minimál kiadású. Aztán úgy döntöttem, hogy marad az a végleges forma, amit megálmodtam. Az alap a Birdsong kollekció egy lapja, erre keresztben egy Ladies & Gentlemen papírcsíkot ragasztottam. Körben az alap papíron repedés-mintát pecsételtem, majd repedés…
Mint olvashattátok a Lovely Day mini albumos posztban, abban a szerencsében volt részünk, hogy Andi fészbúkolt, játszott és nyert is egy fotózást. Mert ő ilyen mázlista típus. És még jó fej is, mert elvitt magával minket is! 😀 Köszönet, tisztelet és persze hállelúja 😀 A stúdió gyönyörűen be volt rendezve, és ha már a júniusi…
Szép lassan rákattantam a varrásra. Nno nem a ruháink javítására vagy ad absurdum a konkrét ruházkodásunk végett, hanem csak és kizárólag scrapalkotásokhoz. Nagyon nehezen indult – tele kételyekkel, hogy erre valóban képes vagyok-e és kérdésekkel, hogy ezt mégis hogy’?!?! -, de annál lelkesebben!! Most már ott tartok, hogy a tervezés és az album alapjának megvarrása…
Nem kis kihívás volt ez az absztrakt, ugye?! Izgalmas, kísérletező, szuper! Nekem legalábbis mindenképpen, de ahogy néztem a befutó pályaműveket, szerintem mindannyiunkra igaz! Emlékeztetőül még egyszer a moodboard: A Scrapkörben már mutattam az alapot, ezt a színes-szagos kavalkádot 😀 Most megmutatom azt is, hogy mivé lett, meg azt is, hogy hogyan! Egy jó vastag kartont lekentem…
Sziasztok! Sokan tudjátok, akik nyomon követitek a Sugallatok facebook csoportját és a blogot, hogy óriási álmom vált valóra, hogy DT tag lettem. Imádom a mi kis Csapatunkat! A távolság miatt sajnos csak online tartjuk a kapcsolatot, de nem túlzás szinte napi szinten beszélünk. Rengeteget nevetünk és néha egymásnak sírjuk ki a bánatunkat is. Na és…
Nem készült Anyák napi ovis fotó. Nagy bánatomra, elpityeregtem a lehetőséget. Nnno, azért nem csak könnyeztem, hanem ölelgettem, puszilgattam is a kis ördögfiókáimat. Szóval tele volt a kezem! 😀 De az nem járja, hogy e jeles nap alkalmánból oldal se készüljön!! Így megszületett a legújabb kedvencem, egy csomó új kedvenccel és néhány régivel is 😉…
Ebben a hónapban a rózsaszín-sárga kombó ragadott meg a palettáról, emellett igyekeztem absztraktot alkotni…:) Két dolgot készítettem, az egyik egy ‘altered art’ kategóriába sorolható meg-mixed médiázott fa vágódeszka alap, a másik pedig egy kasírozott vászon; mindkettő egy rajzterem falát fogja díszíteni. Mondanám, hogy pont így terveztem, de nem így volt 😀 inkább ilyen lett menet…
Nem vagyok biztos benne, hogy normális az időzítésem, de nézzétek el nekem. Az alkotói szabadságnak nem szabad útjába állni és ha én most ezt éreztem, hát nekikezdtem 🙂 Van ez a fészek rakó ösztön a várandósság végén. Csinosítgatunk, tökéletesítünk és mindent igyekszünk a baba érkezésére befejezni. Talán emiatt is égett bennem erősen a vágy, hogy…