Monokróm album ajándékba

A júliusi scrapbook táborban NőiCsizma Edit egyik workshopján egy nagyon jó kis A5-ös méretű albumkötési technikát tanulhattunk meg. Ennek az volt a sajátossága, hogy a lapjai két részből állnak és különböző irányba nyílnak. Valamit állítva is látványosan tárolható egy polcon, akár nyitott állapotban is.

Már a tábor alatt úgy készültem, hogy ezt az albumot nem magamnak csinálom meg, hanem ajándéknak szánom. Az A5-ös nekem túl nagy volt, így megfeleztem a kapott méreteket és A6-os verzióban készetettem el, melyhez 10×7,5 cm-es fekvő fotókat használtam fel.

Mi volt a kihívás?

Az ajándékozottakról tudtam, hogy különösen kedvelik a monokróm összeállításokat és a modernebb képi világot.
Mindössze 6 fotó állt rendelkezésemre, mert nem kifejezetten egy fotózkodós típusú párról volt szó. Az album azonban ennél sokkal több képet fel tudott volna venni. A fotók beragasztása után szembesültem azzal, hogy a kapott mennyiséggel nagyon hiányosnak hatott az összkép.
Fontosnak tartottam, hogy lehetőség legyen később a bővítésre, további fotók elhelyezésére.
Nem szerettem volna nagyon szentimentálisra venni a szöveges részeket, de mégis személyesebb hangvételű, meghitt oldalakat képzeltem el.
Szöveges emlékek elhelyezésének a lehetőségét több helyen is meg akartam teremteni, hogy ők is hozzáadhassák gondolataikat az albumhoz, saját jegyzeteikkel láthassák el azt.

Hogyan valósítottam meg végül az albumot?

Úgy láttam jónak, ha azzal megyek biztosra, hogy fekete-fehér színösszeállítást használok. Így összeszedtem az összes szóbajöhető papírkészletemet, kiegészítőmet és díszítőelememet, hogy lássam miből tudok “főzni”. Több helyen még a PL kártyáimat is bevetettem, mert tetszett a felhasználási lehetőségük ebben a formában is. A fotókat értelemszerűen szürkeárnyalatosban nyomtattam ki, hogy megtartsam hangulatot.
Minden második oldalpár üresen maradt, így ezeket úgy dekoráltam, hogy azok önmagukban is megállják a helyüket és legyen egyfajta üzenetük, hangulatuk.
Ahogy fent írtam, minden második oldalpár üresen, fotó nélkül maradt. Ezek négy szekcióból álló oldalpárok voltak, így a díszítésüket is úgy terveztem, hogy minimum 2 szekcióra nem került domborodó elem, hogy később, ha tervben van a bővítés, akkor könnyedén le lehessen ragasztani 1-1 fényképpel az oldalrészleteket anélkül, hogy sérülne az összkép.
Próbáltam olyan címkéket, stencileket, chipboardokat használni, amelyek nem az extra “érzelgős” fajtából valók. Ha az ember kevésbé ismeri az ajándékozottak álláspontját a szerelmes szövegekkel kapcsolatban, akkor érdemes az arany középutat választani.
Az album belső borítója kapott egy jegyzet címkét, amelyre bármilyen szöveget könnyedén oda lehet írni, valamint szinte minden oldalpáron vannak olyan fehér részek, amelyekre egy-egy dátumot könnyedén oda lehet biggyeszteni. Egy két oldalas üres, kíhúzható címke is bekerült az utolsó előtti oldalra.