Barokk vagy nem barokk, ez itt a kérdés…

Tudom, hogy minden hónapban ezt mondom, de az e havi stíluskihívás nehezebb, mint amilyennek tűnik. Imádtam az élénk színeket, a pink és az arany kombinációját a feketével, hogy végre egy kis üde színfolt lesz ez a hónap a ronda télben, de amint nekiláttam, beláttam, hogy nagyjából semmim nincs a barokk stílushoz… tőlem teljesen idegen a…

Déjà vu

Pontosan egy évvel ezelőtt volt a steampunk kihívásunk, és talán még emlékeztek rá, hogy erősen megizzasztott. Nos, idén januárban az indusztriális egészen hasonló érzéseket keltett bennem… Először izgalmasnak tűnt, egy csomó ötletem volt, aztán ahogy hozzáláttam, valahogy egyik sem passzolt. Idegesített, bosszantott, végül megbarátkoztam vele… nehezemre esett, hogy különválasszam a steampunktól, mert nekem valahol hasonló…

A nagypapa olyan, mint apa, csak vele mindent lehet…

A nagyszülőket minden kisgyerek imádja… és néhány szerencsés esetben, mint nálunk is, a szülők is így vannak ezzel 🙂 Csongi születése óta nagyon sokat találkozik apósomékkal, rajonganak is egymásért 🙂 A papa és a mama minden bohóckodásra kapható, és szívesen játszik vele mindent, amit mi már nagyon ununk 😀 (pl. ő ledob valamit, a Papa…

Te hiszel a csodákban?

Minden valamirevaló kislány, aki tündérmeséken nőtt fel, hisz a csodákban… de sajnos mire felnőnek, ez már kevésbé általános. A felnőttek szépen lassan belenevelik a gyerekbe, hogy csodák nincsenek, nem létezik a szőke herceg, aki majd eljön és beleszeret egyetlen dalába, mosolyába, vagy csak elég, ha rá néz, és boldogan élnek majd, míg meg nem halnak……

Mindennapi csoda

Csongi bizonyos értelemben kicsit más, mint a többi gyerek: utálta világ életében az autózást, sosem aludt el még egy hosszabb úton sem, nem szeretett babakocsival sétálni, és utál hintázni. A babakocsis séták akkortól lettek kedveltek, amikor már tudott ülni, ezáltal használatba vehettük a sport részt 🙂 Onnantól kezdve kilátott, nézelődött, nevetgélt, és rácsodálkozott mindenre! Ez…

Vendégalkotónk: Luczáné Kenyeres Mónika

Móni vagyok, anyuka itthon, egyébként tanító néni az iskolában(aki éppen az október eleji portfólióvédésén izgul), és egy csendes őrült, aki keresi magát ebben a scrapbookos világban. Az egész hobbit tulajdonképpen a harmadik gyermekemnek köszönhetem: amikor ugyanis vele voltam itthon, akkor találtam rá. Bújtam a netet, órákra képes voltam ottfelejteni magam a számítógép előtt, ha aludt…