Mindenekelőtt szeretném megköszönni az újabb lehetőséget, hogy vendégalkotóként vehetek részt a csoport és az oldal életében.
A 2023-24-es évben egy olyan megtorpanás, vagy nevezzük mélyrepülésnek következett be a kreatív életemben, hogy voltak időszakok, amikor szinte fizikai fájdalmat okozott bemenni az alkotó sarkomba. Se ötletem nem volt, se kedvem, ha pedig nekiálltam valaminek, nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna.
Az idén, év elején viszont azt mondtam magamnak, hogy elég volt, valahogy ki kell magam rángatni ebből a gödörből, mert éjjelente viszont tök jó ötleteken gondolkoztam alvás helyett, de nappal meg… áhhh, hagyjuk is.
Szóval úgy döntöttem, hogy ha mást nem is, de a Sugallatok havi kihívásait, ha törik, ha szakad, megcsinálom, mintegy biztos pontként az életemben, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy ez sikerült, bár azért volt olyan hónap, hogy rezgett az a bizonyos léc.
Szóval, ezek után, nagy szó, hogy november végén már gondolatban előre terveztem, hogy mit fogok csinálni decemberben, nézegettem a jó kis hagyományos karácsonyi színeket, a zöldeket, a piros különböző árnyalatait, elképzeltem, ahogy egy kis ragyogással majd jól megfűszerezem, eljátszottam a gondolattal, ahogy a füstfóliát finoman rászórom a ragasztóra… aztán ebbe a festői idillbe BAMMM, páros lábbal szállt bele a decemberi mood board, a cseppet sem hagyományos színeivel…
Nem baj, újratervezés.
Igazából nem is nagyon kellett a festékeken agyalni, mert még az asztalon voltak a novemberi színek. Nosza, kitaláltam, hogy majd egy kis dobozt díszítek, el is kezdtem, de odakészítettem egy könyvet, amit art journalnak fogok használni, és ebbe kentem a maradék festékeket, hogy ne vesszenek kárba. Aztán ahogy matattam a cuccok között, kezembe akadt ez a szerencsétlen kis muksó, és egyből tudtam, hogy itten kérem nem lesz doboz, hanem a journal szálon fogunk tovább haladni.
Találtam egy Tim Holtz stencilt, amire nem is emlékeztem, hogy megvettem, ilyen norvég mintás pulcsira hasonlít a mintája, azzal stencileztem fehérrel és kékkel is. Sajnos a kész művön csak néhány helyen lehet halvány nyomokban felfedezni, pedig igazi potenciál rejlik benne.
Nyomdáztam is egy keveset, most nem feketével, hanem kék színű tintapárnával, valamint hópehely és fenyőág nyomdát használtam fehér embossing porral. Aztán úgy elkapott a gépszíj, hogy kipróbáltam a következő dolgot: fogtam egy tengeri szivacs darabot, olyat, aminek durva a felülete, és azt nyomkodtam bele az embossing padba, majd rá a papírra, a hópelyhek köré. Így kaptam egy nagyon érdekes strukturált felületet.
Éééés, itt hívnám fel a figyelmet az antisztatikus párna használatának fontosságára, mert ugyanezt el akartam követni a másik oldalra is a szivaccsal meg az embossing porral, csak hát annyira belejöttem a tapicskolásba, hogy elfelejtettem végigsimogatni az oldalt az antisztatikus porral, és háááát láthatjátok a végeredményt…
Majd pár csík washi valamint egy régi szótár lapjából tépett csík került az oldalak alsó részére, hogy szegény pára ne lógjon csak úgy a levegőbe, és végül még egy kevés hópasztát is kentem a lábaihoz. Egy maradék A4-es lapra rajzoltam az ének szövegét, majd kivágtam azt és felragasztottam (előre is bocsánatot kérek azoktól, akiknek nem tetszik). Formalyukasztóval vágtam a csillagokat, először csak egyet, hogy eltakarja az érzékeny részt, mert azért nekem is volt gyerekszobám, de aztán láttam, hogy még több is elfér rajta.
Végül elkészítettem a táblát a jókívánságokkal, szerintem vicces így írva, meg valahogy nekem inkább így illik bele az egészbe.
Köszönöm a Sugallatok csapatának ezt az egész éves kreatív utazást a saját határaim körül, remélem jövőre is veletek ugyanitt folytatjuk!
És végül MERRI KRISZMISZ és HEPPI NYÚ JÍR mindenkinek, alkossatok szabadon!
Felhasznált termékek:
