Sziasztok!
Új év, új kihívás a Sugallatoknál, ami nem más, mint a Scrapivity! Bevallom, kicsit nehezen tudom elengedni a Sugallatok matinét, nekem nagyon tetszett a filmes vonal, de úgy gondolom, az újfajta játékban is rengeteg lehetőség van. A kihívás fő témája ebben a hónapban a kedvenc helyünk megscrappelése, aminek mindaddig nagyon örültem, míg Virág ki nem húzta kötelező színnek a sárgát. Szeretem én a sárgát, de hirtelen bepánikoltam rendesen tőle… Aztán – szerencsémre – a fantasztikus Scrapkör lakók elkezdtek ötletelni a csoportban; mégpedig, hogy lehet-e fiktív is a kedvenc hely, amit megörökítenek. Ebben a pillanatban tudtam, hogy Stephen King valamelyik művének a helyszínét fogom választani 😊
Kinget talán a középiskola második osztályában olvastam először. A Tortúra című regényével kezdtem, és éreztem, hogy ez egy hosszú „szerelem” kezdete. Azonnal magával ragadott az a mód, ahogyan felépíti a karaktereket (bár ezt még gyerekfejjel nyilván nem így fogalmaztam meg magamban, csak baromira tetszett), ahogy a legapróbb részletekre is gondosan ügyel, olyannyira, hogy az embernek teljesen az az érzése, mintha maga is része lenne a történetnek. Az évek múltával igyekeztem minden regényét, kisregényét elolvasni, mára pedig talán elmondhatom, hogy igazi gyűjtő lettem (talán a mixed media után ez a második hobbim).
Aki ismeri Kinget, az tudja, hogy a műveinek kb 90%-a az Egyesült Államok Maine államában, azon is belül leginkább három városban játszódik: Castle Rock, Bangor (Kingnek egyébként itt van egy háza, és sok időt tölt el benne), valamint Derry. Első blikkre biztos Castle Rockot választottam volna, de ez a sárga szín valahogy nem illett bele nekem… Persze, ott van az Az című regény is, ami Derryben játszódik, és amiben a kis Georgie-nak sárga színű az esőkabátja, Pennywise-nak meg narancssárga a haja – de ez sem tetszett annyira, fene tudja, miért. Szóval, szembe álltam a kis könyvespolcommal, ahol az összes mű helyet kapott, és elkezdtem pörgetni magamban a sztorikat. Nem is kellet olyan sokáig ott álldogálnom, amikor bevillant!! Hát persze, A RAGYOGÁS!!!! Rögtön láttam magam előtt a kultikus Stanley Kubrick- féle filmet is, és persze azt a híressé vált jelenetet, amikor Danny szembetalálkozik az ikrekkel!
Nosza, innen nem volt megállás, azonnal összeszedtem a főbb motívumokat, szereplőket és kulcsrészeket a könyvből (filmből) és végül ezt hoztam össze:
Egy Studio 75 könyvdobozba dolgoztam, aminek a belső felére kerültek a szereplők, a borítójára pedig az Overlook (Panoráma/Szépkilátás) Hotel néhány jellemző része.
A mű azon kevesek egyike, amely nem Maine-ben, hanem a Sziklás-hegységben játszódik egy hatalmas hotelben. Jack Torrance, egy alkoholizmusból gyógyult (?) férfi a téli időszakra elnyeri a szálloda gondnoki állását, erre az időre felesége Wendy, és fia, Danny is odaköltöznek. A szállodában nincsenek vendégek ilyenkor, tehát Jacknek csupán annyi a dolga, hogy rendben tartja azt, elvégzi a kisebb javításokat, hogy a következő idényre minden flottul menjen. Álom meló… lenne, ha főhősünk lelkén nem győzedelmeskednének belső démonai, és nem váltana át egy eszelősbe. Meg persze ott van maga a hotel is, ami nem mellesleg egy régi indián temetőre épült és emiatt a „természetfeletti” jelenségek mindennaposak. Sőt, maga az épület már nem is tudna létezni nélkülük. Egy szó, mint száz, nem egy wellness, az biztos 😊. Aki olvasta/látta, úgyis tudja, miről beszélek. Aki pedig nem, annak nagyon jó szívvel ajánlom, mert valóban fergeteges! Ha mást nem is, legalább a Kubrick filmet nézzétek meg, Jack Nicholson eszméletlen jót alakít benne! Nem is lövöm le pont emiatt a sztorit..
Na, de vissza a könyvdobozra… A belső felén, a bal oldalon az egyik leghíresebb jelenet a filmből, amikor Jack betöri az ajtót egy fejszével (Here’s Johnny). A képet a netről nyomtattam és gel mediummal transzferáltam át, majd kicsit megszíneztem Lindy’s porokkal. A másik felén kapott helyet a kis Danny, aki ragyog (különleges telepatikus képessége van). Mellette az ülő férfi alak Mr. Hallorann, a szakács, aki végig Dannyt segíti a hotel démonjai elleni csatájában. Az ikerlányokat pedig egyszerűen nem hagyhattam ki. A szereplőkhöz Tim Holtz paperdollokat használtam, a ruhájukat pedig sárga, kék és narancs színű Versa tintákkal színeztem meg (ehhez egy fültisztító pálcikát használtam, azzal simogattam át óvatosan a dollokat). Az írógép Jack készülő színdarabjára utal (ami persze sosem volt, és nem is lesz színdarab, csupán egyetlen mondat). Apropó, a mondat… A Jack által hetekig gépelt mondatot (All work and no play makes Jack a dull boy) írtam fel kézzel a háttérre, így kipipálhattam a kézzel írott hátteret is 😊. A szöveget szintén befestettem narancsszínűre. A kőszobor a hotel parkjában található szobrokra utal, a kalapos koponya a hotelben megjelenő lelkekre, a 217-es, pedig ARRA a bizonyos szobára, ahová Danny sajnos belép.
És akkor a borító, ami most, hogy elkészült, azt hiszem, hozza azt a kaotikus és fenyegető hangulatot, ami végig uralkodik a sztoriban:
A stencilezett minta az egyik folyosó szőnyegjére utal. Bár alig látszik, de a bal alsó részen van egy AB Studio pauszpapír, amin pont a Sziklás-hegység szerepel (ezt a mázlit). A központi elem a keret csipibe került, a hotel neve olvasható rajta, illetve a keret két oldalán lévő Tim Holtz babák az ikerlányokra utalnak. A keretet domborítóporral szórtam be, a babákat akrilfestékkel és alkoholos tintákkal színeztem. No, van még itt egy horror-pipi is (nagy kedvencem), ami a parkra utal, valamint az AB Studio Urban Landscape papírja, amiből az épületeket vágtam ki; ez lenne maga a hotel. A Mitform csövek, a szelep és a nyomásmérő pedig azt a bizonyos fránya kazánt jelképezi, aminek szintén fontos szerep jut a történetben. A fém díszeket és a papírokat is ugyanazokkal a festékekkel színeztem (ha lejjebb görgettek, láthatjátok is).
Shadowbox van, sárga van, kedvenc hely van, kézzel írott háttér van. Még kellett kristály, vagy gyöngy is a kihívás teljesítéséhez. Nosza, ezen ne múljon, gyorsan előkerítettem a Finnabair-es üvegbogyókat és felragasztottam.
Bár a nagy izgalomban elfelejtettem lefotózni, de a doboz hátulján ott virít a „redrum” felirat is.
Huh, jó hosszúra sikerült ez a bejegyzés, remélem azért örömmel olvastátok! Alkossatok ti is velünk a Scrapkörben, és ha van kedvetek, írjátok le nekünk a kapcsolódó sztoritokat is!
Jó alkotást!
Kíváncsi vagy, miket használtam?
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media? Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
