Sziasztok!
Ennél találóbb nem is lehetne a havi Stílusgyakorlat…Tényleg trópusi időjárás lett kis hazánkban. Azt hiszem, aki csak teheti, elmenekül a hőség elől. Van, aki a hegyekben hűsöl, és sokan közülünk a jól megérdemelt nyaralásukat töltik valamilyen vízpart mellett. A kevésbé szerencsések igyekeznek csúcsra járatni a légkondit a munkahelyen, és vágják a centit, hogy mikor szűnik meg a pokoli forróság. Utóbbiakhoz tartozom én is, de szerencsére már csak 4 nap és indulunk nyaralni mi is.
Nálunk, Szegeden, az utóbbi 2 hétben megdőlt szerintem az összes hőmérsékleti rekord. Többször fordult elő, hogy napközben 40-41 Celsius-fokot is mértek, szóval tényleg kutya meleg volt. És ha mindez nem lett volna még elég, múlt héten sikerült kicsit „megpörkölődnöm”. Nem, nem mentem ki a napra és a sütőt sem kapcsolatam be… Az történt, hogy idén is sikerült a Feuerzone-ból végignézem (és tombolnom) egy hihetetlenül fantasztikus RAMMSTEIN koncertet 😊 Ja, igen, koncertbeszámoló következik – kicsit sem trópusi stílusban.
Nnno, kérem szépen, aki ismeri ezt a német indusztriális metál bandát, azok nagyon jól tudják, hogy egy ilyen koncert egy eszméletlenül látványos pirotechnikai show is egyben. Akik nem ismerik, azoknak jó szívvel ajánlom, hogy keressenek rá a fiúkra, mert ilyet biztosan soha sem láttak és hallottak még!
De kezdjem az elején… 2 évvel ezelőtt már írtam egy kis beszámolót az akkori klagenfurti buliról (itt). Az idei évben ugyanebbe a stadionba szervezték meg a fellépést, tehát mondhatom, hogy már ismerős környékre indultam. Az utazás most is a szokásos koncertszervező társasággal történt – azzal a különbséggel, hogy végre nem egyedül utaztam! A két évvel ezelőtti bulin összeismerkedtem két szuper csajszival, akikkel azóta már lenyomtunk tavaly egy pesti Arénás koncit is. Így nem is volt kérdés, hogy együtt megyünk megint 😊
Kis csúszással érkeztünk meg a Black Arena-hoz (volt egy baleset az A2-es pályán, ezért letereltek minket), de még így is bőven maradt időnk a stadion környékén bevásárolni és kicsit felfrissülni. Itt ugyan nem volt 40 fok, mint otthon, de nagyon párás meleg volt, úgyhogy nem győztünk vizet inni. A 2022-es ronggyá ázásból tanulva, most is hoztam esőkabátot, amit persze hurcibálhattam a kezemben… Aztán szerencsére a merch buszoknál árultak ilyen kis tornazsákokat is, gyorsan vettem egyet – a kötelező turnépóló mellé – és így már tök kényelmesen bele tudtam mindent pakolni, jöhetett a sorban állás és a várakozás a kapunyitásra. Ezt a részt nem szeretem… Főleg hőségben… Megkerestük a kapunkat és beálltunk mi is a várakozó tömegbe. Aztán ültünk inkább a földön (de még így se legyen egy szavam se, mert legalább árnyékban voltunk). Ahogy közeledett (és aztán elmúlt) a kapunyitás ideje, egyre jobban összetömörült a sok ember, néhányan sajnos rosszul is lettek. Megbeszéltük a lányokkal, hogy most nem vágtatunk előre, majd szép nyugisan bemegyünk, nem tolongunk a tömegben. Hát, ehhez képest a színpad közepénél, kb az 5-6. sorban találtuk magunkat 😊Pont a szólógitáros, Richard mikrofonja nézett szembe velem, így mondtam is magamban, hogy innen engem aztán 6 lóval sem mozdít el senki… Pedig néhány „jól nevelt” fiatal megpróbálkozott ám vele!
Kis csúszás után „végre” elkezdett játszani az „előzenekar” is, az Abélard. Őket minden alkalommal végigszenvedem… Félreértés ne essék, két nagyon tehetséges zongorista hölgyről van szó, akik Rammstein dalokat adnak elő zongorán…de valahogy nekem nem jönnek be.. Az ember tűkön ülve (na jó, állva) várja, hogy letépje a fejét a metál, erre előtte végig kell hallgatnia egy zongoraestet… Mindegy is, a lényeg, hogy fél 9-kor felcsendült a jól ismert bevonulózene, és a színpad tetején lévő liftben megjelentek a srácok!!!!
És már jöttek is az első tűzijátékok és kisebb robbanások, ahogy mindenki elfoglalta a helyét a színpadon (szemben Richard 😊) A Ramm 4 és a Links 2 3 4 alaposan megmozgatta a tömeget (végre nem csak egy helyben lehetett állni, visszatért a vérkeringés a lábamba), utána viszont egy igazi kedvenc, a Keine Lust érkezett! Huh, hogy én mennyire imádom ezt a számot! Itt már egész biztos teli torokból üvöltöttem a szöveget csápolás közben.
A Mein Hertz Brennt -nél szokásos módon Till egy égő fáklyával jelent meg a színpadon, ezután jött a Puppe és a lángoló babakocsi. Meg az első pár adag konfetti… (Tapasztaltak tudják már, hogy a Puppe közben/végén nem kiabálunk, hacsak nem akarunk konfettit vacsorázni).
Nem sokkal később érkezett a Zeit, amit kb minden alkalommal megkönnyezek, de a minimum, hogy a hideg ráz, miközben hallgatom. Ez egy gyönyörű, lassabb szám, és Till csodálatos hangja is igazán jól érvényesül a dallamok alatt. Hiába volt 30 fok, most is tiszta libabőr lettem tőle, élőben még nagyobb hatással volt rám.
Ezután Richard foglalta el a DJ állást, a másik örök szerelem-számom, a Deutschland következett. A színpad végig tűzpiros színben játszott, a tömeg pedig egyként üvöltötte végig ezt a dalt is. Ahogy haladunk előre a setlisten, egyre gyakrabban lobbannak fel a fáklyák, és a hatalmas tűzoszlopok a színpad elején és tetején. Mire elérünk a Mein Teil-hoz (tudjátok, ez az a rész, amikor a billentyűs Flake-t egy hatalmas kondérban megfőzik), már rendesen érzem, hogy az arcom mintha leégett volna a napon. Na, erre jön a Sonne, amikor persze az összes létező lángoszlop több percen keresztül egyszerre gyullad fel, úgyhogy a szám végére már rendesen grillcsirkének éreztem magam. De kit érdekelt, a színpadról kilőtt, majd oda visszatérő tűzijátékok és a zene mindenért kárpótolnak.
Kicsit szusszanhattunk ezután, hiszen a zenekar minden koncerten átmegy a nézőtér hátsó részén felállított B színpadra, hogy ott adja elő az Engelt. Amíg a fiúk átmennek, addig a nézőket Fan Cam-el szórakoztatják, a szerencsések láthatják magukat az óriási kivetítőkön.
Amint felcsendült az Engel akusztikus verziója, hirtelen megnyílt az ég is felettünk… Hát, mit ne mondjak, volt egy fílingje… Először még csak szép visszafogottan esett, hogy a tömeg együtt tudja befejezni ezt a gyönyörű dalt a srácokkal, de aztán, mire a zenekar tagjai a gumicsónakokkal visszaérkeztek a színpadra, már szakadt (nincs Klagenfurt ronggyá ázás nélkül). Komolyan mondom, még jól is esett a hőség után egy kis felfrissülés 😊.
Miután tavaly az énekest a bíróság felmentette a szexuális zaklatás vádja alól, idén újra felhangzott a P**sy című szám is, és előkerült Till habot szóró „ágyúja” is (na, nem írom le, mert 18+os, nézzétek meg). Úgyhogy a szakadó esőben még jó alaposan be is lettünk terítve rengeteg habbal, meg maradék konfettivel is. Én olyan jót röhögtem, ahogy körbenéztem, és csupa „hóembert” láttam magam körül… Még a stadionból kifele jövet is vihogtam, mint egy lökött csitri 😊
Szóval, „dióhéjban” ez volt a 2024. július 17-i, klagenfurti Rammstein élményem. Nyilván sok mindent kihagytam a beszámolóból, de nem akarlak tovább untatni titeket…
Nekem egész biztos egy életre szóló élmény volt ez, de azért a biztonság kedvéért, készítettem egy „Engel” szárnyat is róla. A fotón Richard látható, illetve alatta a színpadkép a lángokkal.
A készítéssel nem fárasztok senkit, ugyanaz a metódus, mint az összes altered art projektemnél. Ha valaki mégis szeretne esetleg egy leírást, írjatok rám, és szívesen összeszedem a főbb lépéseket 😊
Andi
Kíváncsi vagy, miket használtam?
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media?
Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
