28.4 C
New York
csütörtök, augusztus 18, 2022

Vendégalkotónk: Fábián Györgyi

Gyertek tündérek!

Az ehavi kihívás megint a gyomorgörcsös feszültséget hozta, mert kiemelt alkotó lettem júniusban… A kategória győztesének lenni nagyon juhhú érzés,de a nyomás alatt alkotás nem mindenkinek megy, ezt bizonyítottam tavaly…
 
Amikor a kategóriákat megláttam,az időjárásról azonnal az őszi sétálós idő jutott eszembe, a barnáról a rozsda és az ARANY!
Erről a kombóról pedig a Nagymamám Keri, aki most már angyalként vezetget engem.
Nekem Ő volt, és még most is a lelkem iránytűje, motorja, csodája.
Mikor kicsi voltam, folyton rajta lógtam, mert csupa olyan dolgot mesélt vagy csinált amin ámultam vagy kacagtam. Ami ma tetszik magamban, az mind tőle való.
Elemében igazán akkor volt, amikor lehűlt egy kicsit az idő, olyankor mentünk sétálni.
Budán laktunk, egy mese kerületben, a környék minden házában egy kisbarátnőjével.Szisztemetikusan látogattuk őket, hogy ez is igazságos legyen. Minden barátnője egy másik világban élt, és mindegyik nagyon örült a látogatásunknak. Később jöttem rá, a magány űrjébe vitt oxigént nekik Keri, a jelenléte olyan lehetett nekik, mint az antidepresszáns.
Tehát én ücsörögtem kalimpálva biedermejer székeken, süppedtem nagy füles fotelba, kis hokedlin kucorogtam… kaptam olyan teasütit, hogy a tejfogam beletört, olyan teát, amihez a vizet elfelejtették felforralni, de mindig kuncogó csacsogást hallgattam, hüledezést,mitszóóóólszokat és néztem az ablak előtt a szikrázó csillagport.
Amikor továbbálltunk sétáltunk és ő mesélt. Kitalált történteket vagy csak hagyta, hogy én beszéljek és kommentálta. Csoda volt.
Ha a Kisbarárnőit felhoztam, szokása volt őket a Tündérke jelzővel illetni. Igen, a Terike egy tündérke, hát a Manyi egy tündérke… úgyhogy én abszolút úgy gondoltam,a tündérek valóságos személyek (vagy esetleg még mindig hiszem?)
Ezt az emléket próbáltam megmutatni nektek, ezeket a sétákat.
 
Egy rétegelt falemez az alap, ezt gessoval alapoztam, erre tépkedett könyvlapokat és barokk mintás decoupage papírt ragasztottam. Ezt áthúztam fehér gessoval, repesztő paszával befoltoztam, a sarkokba barokk mintás stencillel tettem mintát. Felragasztottam az elemeket és a Primás rozsdaszettel lekenegettem, a végén ugyanezzel kereteztem is az alapot. A rozsdasitas közben néha vízzel spricceltem, hogy homogénebb legyen az elemek “udvara” és egy kicsit csorogjon is lefelé.
Egy fél akrilgömb lett a buborék, amiben Kerivel voltunk. Ebbe tettem néhány kivágatot, hogy mozgalmasabb legyen. Került bele egy régi fotó egy büszke nagymamáról, unokáról. Ez nem saját fotó, hanem a gyüjteményemből való, Keriről csak egy képem maradt, azt nem adom.
A buborékot is rozsdáztam picit körbe, hogy passzoljon a környezethez.
Falevél csipit, indás kivágatokat, tollakat tűzögettem körbe, ahova nem jutott semmi, oda tüll cafatokat dugdostam. Egy-két lánc darabka, mert az tetszik.
Végül itt-ott lett egy kis bronz, arany flitter és csillám.
Legvégül nyomdáztam egy írott betűs mintájú bélyegzővel, ami egy Tolkien idézet (naná, hogy az egy gyűrűről is Keritől hallottam először.
 
Így született ez a tábla, nekem sokat jelent, valamit ki tudtam adni magamból, és így most egy darabig megint látom magam körül a tündérport.
 
 
 
 

Related Articles

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Kövess minket

0RajongókTetszik
3,438KövetőKövetés
0FeliratkozóFeliratkozás

Legújabb bejegyzéseink