Maya vagyok, és legnagyobb meglepetésemre ebben a hónapban én érdemeltem ki a lehetőséget, hogy vendégalkotó legyek a blogon. Nagyon örülök, hogy az előző havi kihívás-alkotásom alapján nekem szavazott bizalmat a DT csapat! (Ezúton is hálás köszönetem!)

Amióta “az eszemet tudom”, alkotok, már akkor vegyítettem a technikákat, amikor azt még hírből sem nevezték “mixed médiá”-nak… (mivel szeretek “szabályszegő módon” kísérletezni).

2018-ban csatlakoztam a csoporthoz, 2019-ben vettem egy nagy levegőt, és teljesíteni kezdtem a kihívásokat, az akkor már második éves “stílusgyakorlatok” során, és így igyekeztem fejlődni. A kihívásokat azóta rendületlenül teljesítem, folyamatosan, hónapról hónapra alkotva.

Az idei évben a DT-tagok alkotásainak a liftelése a feladat, minden hónapban 8-8 alkotás közül választhatunk, így nincs “nehéz” dolgunk… avagy de, most is…Szívem szerint (ha időm, energiám lenne) mindegyiket IS liftelném, ezért arra gondoltam, mindegyikből átemelek egy-egy alapanyagot, illetve technikát, így:

Virág alkotásából vettem a Prima Marketing gyönyörű “Apricot honey” papírját,

Móni alkotásából (amit korábban a tanfolyama alapján már elkészítettem – ezért nem ezt választottam most liftelésre, bocsi Móni!) lebegő csipifelirat fog a díszítésre kerülni,
Zsuzsi alkotásából a rajzolt levelek kerülnek felhasználásra,
Andi alkotása alapján fátyollevél is lesz a háttérben,

Zsanitól a szív forma jelenik meg,
Viki alkotásáról az arany színt hozom,
és Ildi festék fújós technikáját próbálom alkalmazni.

Igen, jól látjátok, a listából “hiányzik” valaki, hiszen magára a  liftelésre Manna alkotását választottam.

A “hogyan készült?” kérdésre választ keresve nem átallottam kikeresni a posztot   ( https://sugallatok.hu/itt-a-tavasz/ ) , és figyelmesen tanulmányoztam a részletfotókat is.

Előkészítő munkálatként hődomborítottam / waxoltam a csipiket, kiválasztottam a díszítőket, megrajzoltam / vagdostam a leveleket, illetve a csodás szilikon öntőformában modellmasszával készítettem domború elemeket. Pauszt, stencilt, nyomdát választottam, odakészítettem mindent.

Na, és akkor nekiugrottam… a vásznat bevontam gézzel, fehérrel, színtelen gessoval lefestettem, permetezős tintával “öntöttem nyakon”, vagy felvizezett porfestéket fújtam “irányba” folyatva. Persze ebből semmi sem látszik, ugyanúgy elterült, mintha csak úgy hagytam volna, ez a technika így nem volt látványos, de becsszó fújogattam!

Pecsételtem, s mivel az arany tintás szöveges nyomdázásból semmi se látszott, inkább arany akriltollal firkálgattam azt a mintát. Stencilezés, aranyozás, fekete nyomdafesték szétkenése, valamint fentiek x-szer való ismétlésével végre kialakult a háttér.

Erre rápakolgatni, rendezgetni a kiválasztott dolgokat már “gyerekjáték” volt… (ja, nem). Pauszpapírból vágott elemekre az alsó réteg kivágatok, csipik mentek, emelő rétegzéssel a többi, a domború elemek, majd a fényképes elem.  Egy régi kedves képet használtam, amin kisebbik lánykámmal elkapott boldog  pillanatot örökített meg a fotós. Ezután a “lebegő” szöveggel, majd saját készítésű virágaimmal, és szalaggal dekoráltam a vásznat. A szinte minden alkotásomra kerülő angyalszárnyat sikerült jól eldugni, és majd minden odakészített elemet felhasználni… (gyorsan fogytak, pl a levelek). Zárásként 3 színnel (arany, fehér, fekete) megfröcsköltem, meg még a 3d golyócskákat is felragasztottam, fehérben, vagy a micro méretűeket zöldben. Némi módosítgatás után késznek nyilvánítottam, fogadjátok szeretettel! 🙂