Vasakarat, fáradt gőz és Woodouts

Hol is kezdjem a kis mondókámat? Felesleges lenne ecsetelni, hogy mennyire elfáradtunk mi is ennek az iskolai évnek a végére. A fura helyzet, a fogyó lelkesedés és a lemerült türelem akkumulátoraink már mind-mind sivítva fújják ki a fáradt gőzt, telenyomva az étert, hogy elééééég máááár.

Pedig látom én, hogy mennyire szerencsés vagyok! Egészségesek, gyönyörűek, okosak és fantasztikus kis egyéniségek. Eddig bírták. Eddig bírtuk. Valami új lendület kell! Valami változás kell!

No, most érek el ahhoz a részhez, ami az alkotásokhoz kapcsolódik. Te is tudod kedves alkotó társ, hogy sokszor jön az ihlet hiánya. Ismered már TE is biztosan jól, hogy lenne, csak időd nem jut rá megvalósítani.

S van az is, amikor újítani szeretnél. Változtatni szeretnél. Nekem ez a steampunk irányzat régóta szívem csücske és ez is főként a fiúk miatt. Elsőként az Apjuk lett a rajongója és ezért készült neki a légballonos alkotásom az egyik szülinapjára. Majd ajándék albumot is készítettem egy esküvőre szintén steampunk rajongóknak.

A legszebb párosítás mégis a Woodouts alapokkal jött. Ezek a csodálatos, erős, vastag alapok kitűnően bírják a festékrétegeket, szárítgatásokat, nehezebb díszítőelemeket is . S noha nem tartom magam kiemelkedően jónak ebben, viszont abszolút kikapcsol.

Az első a Woodouts szív lakat és a 13arts Victoriana készletének társítása.

Minden egyes felkerülő réteget lekentem a 13arts fekete gessojával. Ez az alapozó fantasztikus termék. Könnyen kenhető, sűrű, de nem csomós állagú és nagyon hamar szárad. Tökéletesen fed.

Használtam vastagabb és vékonyabb kartonból kivágatokat, fém elemeket és 13arts papírokat is. Vegyesen színesítve a felvonultatott textúra fajtákat.

Az arany wax-al adtam meg a fémes, fényes csillogást és emeltem ki a rétegeket. A repedéses bélyegzőt arany domborító porral használtam.

Komolyan terápiás céllal is javasolnám a scrappet, mert annyira ki tud kapcsolni!

A következő és egyben eddigi kedvencem a sorozatból a csikóhal. Talán már ismertek annyira, hogy olyan távoli tőlem a tengerpart és ebben a hangulatban az alkotás, hogy biztosak lehettetek benne, ha kezembe akad ez az alap, minden más eszembe jut majd, csak a Riviéra nem 🙂

Itt jól látható, ahogyan lekerültek az alapok és aztán lefestettem mindent ezzel a csodás fekete varázslattal. (Komolyan érdemes beszerezni, mert alap termék a fehér párjával együtt!)

A kalapot magam készítettem sörkartonból. Felhasználtam a garázsból megkapott kincseimből is és a fémlemezeket is én készítettem hozzá. Még korábban egy táborban tanultam el a technikát Starenki Szilvitől. Kis lemezkéket vágunk le, majd pöttyözünk körben a széleire. Én egy ezer éves, no name pearl tollat használtam. Szinte mindegy, csak legyen dimenziója, később úgyis lefestjük 🙂

Mindig arra keveredtek a fiúk és voltak ötleteik, hogy mit lehetne még rátenni. Árpi mindenképpen azt kérte, hogy legyen olyan, mintha működő szerkezet volna. Így lett felhúzója és így lett pluszban a hasán is a bordái bevezetett csőrendszer, amik sima cipőfűzők lefestve és waxal lekenve.

Mikor befejeztem a csikóhalat még volt lendület. Még tovább akartam készíteni. Volt egy nagyobb cilinder, ami első próbálkozás volt. Príma fejfedője lett a szarvasnak. Folytatódhatott a kaland. Itt jött elő a vasakarat, mert többször kiakadtam, hogy nem olyan, mint a fejemben, de dolgoztam rajta tovább kitartóan. Ebben a csodás csapatunk is részt vett, mikor megkérdeztem, hogy mi a véleményük az elkészült alkotásról 🙂

Eredetileg itt a fehér lett volna az alap. De ki tud ellenállni a vízfestékeknek, misteknek. Ott van a rozsda effekt por és a stencilek … álomszépen folynak, csorognak a porok belekeverve a folyékony akrilba. Hát kérem szépen, nem maradt fehér, de nem is bánom 🙂