Sziasztok!
A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy idén tavasszal is itthon kell lennünk. Hogy megint online tanulás van, home office van, és nem csillapodik ez a nyavalyás járvány. Hogy megint nem tudjuk letenni ezt a fránya maszkot… Hogy nem tudom megmondani a gyerekeknek, mikor lesz végre „normális” életünk… Szóval azt hiszem, kicsit besokalltam…
Szerencsére a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint mi felnőttek. Bennük még megmaradt (ebben az időszakban is), hogy minden apróságban meglátják a jót és örülnek neki.
Tavaly tavasszal elkezdtünk a környéken sétálni és túrázni, mert a kert már kicsi volt a srácoknak. Így hát idén is maradtak a környékbeli nagy séták és felfedezések. Igyekszünk mindig olyan helyeket, tanösvényeket keresni, ahol minél kisebb a valószínűsége, hogy tömeg lehet. Persze a maszk mindig nálunk van, és mivel Csanikám is betöltötte a 6. életévét, sajnos lassan hozzá kell szoktatnunk. Az egyik sétánkra is vittük magunkkal (sosem tudni alapon, hátha be kell menni egy boltba vízért) és feladtuk rá. Ekkor készült róla ez a fénykép. Szokták mondani, hogy egy kép többet mond ezer szónál, és ez nagyon igaz. Szerintem a pillangószárnyakkal együtt nagyon jól visszaadja, mi is történik velünk immár második éve… Kicsit talán olyanok vagyunk, mint egy törékeny lepke, aki mindig keresi a fényt. Nagyon remélem, hogy nemsokára kiérünk ebből az árnyvilágból, ezért is választottam a Woodouts villanykörte alapját az alkotásomhoz.
És akkor a készítés:
Az izzó keretét lekentem gessoval, majd a repedő pasztával. Ezt a pasztát nem szabad hőlégfúvóval szárítani, mert akkor nem jelennek meg rajta a repedések. Így hát állt egy éjszakát az asztalon. Reggelre csodaszép repedések keletkeztek rajta, amiket folyékony akrilokkal és a Jade Impastoval színeztem meg.
Az alapra gel mediummal felragasztottam rizspapírt (bár a végére ebből nem sok látszódik), és nagyon vékonyan átkentem átlátszó gessoval, hogy picit meg tudjam színezni. A sárgás színt folyékony akrilokkal és alkoholos tintákkal értem el. Picit bélyegeztem rá itt-ott. Ezután felragasztottam a korábban megfestett kaptár chipboardot és a fotót (ezt kicsit elemeltem).
Az izzó keretére néhány helyen acetát lapot ragasztottam amit korábban alkoholos tintákkal színeztem meg. Csak körbevágtam őket, hogy olyan hatást keltsek, mintha az izzó eltört volna, és néhány szilánk maradt csak meg.
Amikor ez kész volt, összeragasztottam az izzót a kerettel, felkerültek a Tim Holtz-féle csipik és a szóródíszek is.
Mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánok, remélem hamarosan vége ennek az egésznek, és újból tudunk találkozni! Már nagyon hiányoztok!
Addig is alkossatok, alkossatok, alkossatok, és mutassátok meg nekünk!
Andi
Kíváncsi vagy, miket használtam?
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media? Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
