Travel the world

A havi stílusgyakorlat jegyében egy maszkulin oldallal érkeztem. Olyan régen alkottam ezekkel a stílusjegyekkel és színekkel, hogy már az idejét sem tudom. Aztán eszembe jutott a szicíliai utazós albumom, és már nem is tudtam elengedni. 😀

Stílusában messze nem maszkulin, ellenben a színek nagyon is stimmeltek! Nosza, akkor utazás, Tomi fotójával egy oldal, és mindaz, amit az útjainkkal kapcsolatban érzek!

Először mutatom a moodboardot, hátha van még, aki nem látta – és kedvet kap részt venni a kihíváson! 😉
A mottóval most kevésbé azonosultam alkotás közben, mert a fókusz azon volt, hogy miért imádok vele utazni! Persze listázhatnám is “hibás” összetevőket is, de az majd egy másik napon lesz. Vagy nem 😀

Többen tudják, hogy ami a nyelveket illeti, full antitálentum vagyok. Nnode a férjem gyakorlatilag egy nyelvzseni! Konyhanyelven kábé bárhol és bármit! Meg persze német és angol perfekt, és a szomszédos országokban is simán eladja magát! Őszinte tiszteletemet és hódolatomat bírják azok az emberek, akik az anyanyelvükön kívül is képesek megszólalni, szóval respect nagyjából mindenkinek! 😀

Amit imádok még az utazásainkban, hogy nem kell bejárnunk Tolnát-Baranyát, értsd minden egyes turistalátványosságot. Az nagyon nem nekem való, hogy végigloholjuk minden város top 20-as listáját. Pont a lényeg veszik el ilyenkor! Miért ne ücsöröghetnénk akár egy órát a Spanyol-lépcsőnél, ha ahhoz van kedvünk?! Vagy nézelődhetnénk a pici piacokon, ha már úgyis ott vagyunk?! Vagy ülhetnénk be egy fagyi-csodára minden délután mindig máshova?! Akkor inkább menjünk vissza még egyszer!

És ha már piac és fagyika! Szerencsére mindketten úgy vagyunk vele, hogy egy-egy város vagy utazás a pihenésről szól. A feltöltődésről. És egymásról. Kiválasztunk mindketten 3-4 látnivalót, ami leginkább érdekel, és jó lazán kezeljük az időnket. Ha odaérünk, tök jó, de inkább barangolni szeretünk, sétálgatni a kis utcákban, felszállni egy villamosra és menni vele csak úgy, átvenni a helyiek ritmusát és hangulatát, kipróbálni az ételeiket – ami sokszor köszönőviszonyban sincs az útikönyvek listájával! És közben mesélni, beszélgetni, könyvekről, filmekről, mostanában persze a gyerekekről is 😀 és megtudni a másikról mindazt, ami a hétköznapok taposómalma miatt kimaradt.

Ez a mi időnk, és kincsként bánunk vele. És én ezért nagyon, de nagyon hálás vagyok neki! 🙂

Nno de megint csak sztorizok, és még adós vagyok a hogyan készülttel! Azért is mertem ilyen hosszú lére ereszteni, mert ez a rész viszont rövid lesz! 😀

Először is lealapoztam átlátszó gessoval az oldalt, aztán stencileztem a Vintage words stencillel egy széles csíkot. Pacáztam feketével, fehérrel, és kevertem egy kis szürkét is belőlük. Válogattam papírdarabokat, a széleit szürke tintapárnával beszíneztem, pecsételtem rájuk bélyegeket, és öregítettem a széleket. Aztán rétegeztem, rá a fotót és kettévágtam a térképes chipboardot. Ezt is megszürkéztem, és rögzítettem mindent. Fekete filccel átmentem a címen, aztán majdnem lefestettem fehérre 😀 Még pecsét, még címkék, kivágatok és matricák, kerestem fekete és szürke pöttyöket. Még mindig nem volt elég, ragasztottam csillag-csipiket, aztán még gél médiummal felkentem egy csomó kicsi konfetti-csillagot. Ennyike 😀