Te hiszel a csodákban?

Minden valamirevaló kislány, aki tündérmeséken nőtt fel, hisz a csodákban… de sajnos mire felnőnek, ez már kevésbé általános. A felnőttek szépen lassan belenevelik a gyerekbe, hogy csodák nincsenek, nem létezik a szőke herceg, aki majd eljön és beleszeret egyetlen dalába, mosolyába, vagy csak elég, ha rá néz, és boldogan élnek majd, míg meg nem halnak… nem léteznek tündérek, angyalok, és csodatévő manók sem. Szerintem ez nem igaz. 🙂 Léteznek, bár kicsit másképpen, mint ahogyan a mesékben találkoztunk velük.

A szőke herceg talán éppen barna, aki nem fehér lovon, de legalábbis biciklin érkezik, és lehet, hogy nem azon nyomban, de jó esetben néhány óra beszélgetés során szeret belénk – a legoptimálisabb esetben pedig mi is belé 😉 Tündérek és angyalok is léteznek, csak észre kell venni őket! Ugyan nincsen szárnyuk, de van türelmük, gyógyító puszijuk, bátorító mosolyuk… és még napestig sorolhatnám, de a lényeg, hogy csodák szerintem léteznek. Csak tudni kell észrevenni és élvezni őket 🙂

A novemberi kihívásunk a fantasy jegyében zajlik, ami mindamellett, hogy a filmek és a könyvek terén nagy kedvencem, nos, alaposan megizzasztott. Elsőként máris felmerült, miféle képet tudnék én erre hozni?! A színek láttán egyből a WoW (World of Warcraft) jutott eszembe, de Virág azt mondta, a karakterem fotója ide nem lesz jó. Igen, megkérdeztem, mert ennyire nem volt semmi más ötletem 😀 Ezután, amikor már épp azon gondolkodtam, hogy újra aktiválom a WoW accountom egy olyan fotó erejéig, amit mégiscsak használhatnék (mondjuk a kezem benne lenne, azzal már nem esem ki a szabályok alól :D), megjelent az én megmentőm, Anikó.

Ha már az angyalokat említettük, ő is egy közülük. Amíg itt volt, rengeteget játszott Csongival, és még pihenésnek is érezte, mialatt én TÉNYLEG pihentem egy kicsit 🙂 Sokat beszélgettünk, nevettünk, ez nekem is egy nyaralás volt.

Nos, Anikó, az én privát kis angyalkám említette, hogy valami réges-régi fotófilterrel neki készült egy képe, ami szerinte akár még alkalmas is lehet a fantasy-hoz. És tényleg! 🙂 No és ha már az ő fotóját vettem a projekthez, adta magát, hogy neki készül.

A mai alkotásom nekem is új terep volt: most próbáltam ki először a Woodouts mdf lapjaiból elsőként a kör alapot. Ezt először lekentem fehér gessoval, aztán türkiz és viola mistekkel színeztem – hígítva egy kis vízzel, és hőlégfúvóval szárítva.

Szeretem, hogy szárítás esetén élesebb kontúrjai lesznek a festékfoltoknak, mint ha a levegőn száradnak meg.

Száradást követően domborítottam átlátszóval itt-ott egy kis feliratos bélyegzést – persze ez a végére alig 1-2 helyen látszott…egy kicsit 😀 De ez már csak így megy néha…. ezután az aall and create no.39. stenciljével, levendulaszínű transzparens akrilfestékkel és magic powder keverékével stencileztem. A kis csillagjaim fehér gesso, a fentebb említett türkiz mist, valamint a sűrűbb állag elérése végett szintén magic powder keverékével, és a blizzards of star stencillel készültek. Kicsit ezek száradására is rásegítettem, majd elkezdtem összerakni a kompozíciómat: került rá paint chips lila papír középre, cotton candy türkiz maradék papírjai megbélyegezve, 3 papír szívószál – ezeket előre összeragasztottam, így könnyebb volt ide-oda rakosgatva próbálni, hol néznének ki legjobban. A költözés során találtam jó pár nyaklánc alapanyagot – még a süthető gyurmás időszakomból -, ezekből is került rá két fekete és egy lila. Tettem az egész alá nem kevés szizált – ezt utólag már bántam, hogy nem festettem feketére, de ez már így maradt; majd pár papír- és filc virág, fém kütyük, gézlapok, royal chipboard, believe in magic chipboard, fekete selyempapír, és végül a kedvenc szórós díszítőim: fekete mikrogyöngy, arany mikrogyöngy, fekete hexagon, arany hexagon, sötét- és világoslila mica pelyhek, arany és fekete csillámporok, és mini üveggolyók kerültek a kör alapomra. Végezetül az elmaradhatatlan pacázás arany, fekete csillámos és fehér splash tintákkal, és megküldtem itt-ott egy kis gyöngyház mist-tel – a még nagyobb csillogásért.