Sziasztok!
Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, szeretek nosztalgiázni… Hiszen a közös hobbinknak köszönhetően az emlékekből „élünk”, igyekszünk minél többet megőrizni belőlük, átadni, „közszemlére” tenni. Bízunk benne, hogy a sok-sok munkával, újratervezéssel (ne adj’isten kétségbeeséssel) és örömmel készített alkotásainkat sok év után is ugyanolyan szeretettel fogadják mások is, mint ahogyan mi, amikor kézbe vesszük őket.
Minden kézműves hobbi egyfajta életút is. A korai alkotásokon néha kuncogunk magunkban, látjuk az esetleges hibákat… Ugyanakkor eszünkbe jut, mekkora sikerélményt jelentett egy-egy oldal, album, képeslap elkészítése. Úgy gondolom, számos alkalommal maga az elkészült mű is legalább annyira felébreszti bennünk az emlékeket, mint maga a fotó, amit használtunk hozzá. Minden alkalommal tanultunk saját hibáinkból, megtaláltuk lassacskán saját stílusunkat, ami igazán minket tükröz. Szeretettel simítjuk végig a régi műveinket, emlékszünk a felhasznált papírra, (ilyenkor néha sóhajtunk egyet, milyen kár, hogy ezt a készletet már nem lehet kapni) eltöprengünk rajta, hogy vajon hol is kallódhat ez a bizonyos bélyegző, amit akkor használtunk…
Azok, akik inkább albumokat készítenek, külön könyvespolcon tartják kincseiket, hogy bármikor kéznél legyenek és át lehessen lapozni őket. Én (sajnos) nem vagyok egy albumozós típus, inkább layoutokon és altered art formájában őrzöm az emlékeket. Ennek köszönhetően a házunkban meglehetősen sok falfelületen és polcon találhatóak meg az alkotások, amiket bizonyos időközönként cserélgetek. Most is egy ilyen újratervezésen vagyok túl, néhány korábbi alkotást pihenni küldök, kicsit felfrissítem az itthoni „kiállítást”.
Így akadt kezembe egy számomra igen kedves, régi A/4 méretű oldal, amit pontosan azért szeretek nagyon, mert az alkotói életutam egyik mérföldkövének tartom. 2019-ben készítettem, még mielőtt csatlakoztam volna a Sugi DT csapatához… Azt hiszem, ez az első olyan munkám, ami már tükrözi a stílusomat. Emlékszem, Virág akkoriban kezdte el behozni a shopba Tim Holtz és Finnabair csodáit, és úgy éreztem magam, mintha a mennyben lennék! A Sugis DT csapattól 2019-re már rengeteget tanulhattam, és ezekkel az új csodákkal igazán révbe értem nekik köszönhetően. Egy új világ nyílt ki előttem és olyan lendületet kaptam, ami aztán egészen a csapattagságig repített! És ezért roppant hálás vagyok a mai napig 😊
Az alap egy sima A/4-es rajzlap, amire TH és Finnabair washikat és teafiltereket ragasztottam (akkoriban meg voltam őrülve a teafilterekért, imádtam a színüket) és vizezett fehér gessoval kicsit átmostam az egészet. Erre a felületre szórtam a szivárványporokat és bélyegeztem is rá. A csipiket és fém díszeket Jade Impastoval és az első generációs 13@rts rozsdaporral színeztem meg. A fiú mögé Tim Holtz papírokat és csipiket ragasztottam. A rétegzés itt még nem volt teljesen az igazi, de a fém díszítőket már egész jól sikerült elhelyezni egymáson 😊 Persze, mai szemmel és tudással már teljesen máshogy csinálnék pár dolgot rajta, de nekem így is bejön a mai napig ez az oldal.
És mielőtt teljesen elérzékenyülök… azt hiszem, mégsem küldöm el pihenni ezt az oldalt, hanem visszakerül a falra, hogy minden alkalommal mosolyt csaljon az arcomra, amikor elhaladok mellette…
Biztos vagyok benne, hogy nálatok is lapul megannyi olyan kész művetek, amivel kapcsolatban hasonlóan éreztek. Ugye megmutatjátok? Köszönöm!
Andi
Kíváncsi vagy, miket használtam?
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media?
Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
