Mi a címkék története?
Judy Majorossal, a Sugallatok egyik társbloggerével úgy ismertük meg egymást, hogy ő volt, aki megvalósította nekem azt a scrapbook táskát, amelyet megálmodtam. Kilométer hosszú levelezéseket folytattunk az elképzeléseket illetően. Biztos voltam benne, hogy csodaszépet fog alkotni. Így is történt…
Amikor átvettem a táskát, akkor kezdtünk el a hobbimról, a scrapbookról beszélgetni. Hamar kiderült, hogy jól megértjük egymást és hasonló beállítottságúak vagyunk. Hazafelé menet, vállamon az új táskámmal, azon gondolkoztam, hogy Judy lehetne az, akivel 1 éves parkolópálya után végre útjára indíthatom a Sugallatokat. E-mailen érdeklődtem, hogy van-e kedve hozzá és igent mondott, így belevágtunk.
Kicsit elkalandoztam a témától, de nem lehet mindig csak a scrapbookról írni, amikor ott van az emberi oldal és történetek vannak minden mögött…
Hogyan készültek?
A közös blogolást egy közös projekt követte. Judy megkért, hogy a csodaszép táskáihoz csináljak kézműves kísérő címkéket, amellyel útjára bocsájthatja azokat az új tulajdonosuk felé. Semmilyen megkötés nem volt, csak annyi, hogy scrapbook technikával készüljön és egyedi legyen.
Ekkorra már eléggé ismertem Judy stílusát, ami nem mellesleg nagyon közel áll az enyémhez, így könnyű volt olyat alkotnom, amely passzol a termékeihez.
A dilemmát az okozta, hogy milyen technikával tudom rávarázsolni a címkékre a márkát jelző feliratot. Nem szerettem volna nyomtatni és ráragasztani, így valami más lehetőség után néztem. Fontos volt számomra, hogy a felhasznált papír mintája, színe látsszon a betűk alatt és ne egy különálló lapon legyen a szöveg, szerettem volna elkerülni hogy utólag kelljen a címkékre applikálni valami oda nem illőt. Nagy szerencsémre ekkor jelent meg a Pentart transzfer oldata, amely orvosolta minden problémámat.
Különböző technikákkal és méretekben készítettem el a kártyákat: tintáztam, bélyegeztem, gelatos-szal festettem, stencileztem, gessoztam, vágtam, téptem, pacáztam, ragasztottam…
Nem lett két egyforma darab…
Íme a végeredmények együtt:
Természetesen nekem a türkiz a kedvenc sorozatom! Hát Nektek?
