Hullámokban törhet rá bármelyik alkotóra az alkotói láz és ugyanilyen hirtelen csaphat le ránk az alkotói válság 🙂 A hétköznapi pörgés sokszor megsebzi a lendületet, hiszen hiába az ötlet, ha nincs idő megvalósítani és hiába alszanak el végre mind a négyen, ha nem jön az ihlet. Azonban valószínűleg a tudatalattink folyamatosan raktározza a számunkra mély…
Az úgy volt, hogy mostanában láttam több gyönyörű esküvői fényképet. Hogy őszinte legyek, igencsak elirigyeltem, merthogy nekünk nincsenek profi fotóink. Éééés rádumáltam Mesit egy privát fotócserés játékra. Khmm, azóta begyűjtöttem még egy fényképet, de az egyelőre legyen meglepetés 😀 12″es scrapbook oldalban gondolkodtam, de mostanában úgy rápörögtem a vásznakra, hogy végül egy 24x24cm-es vászon lett…
Azon agyalok, hogy hogyan tudnám leírni ennek a vászonnak a lépéseit. Olyan nagyon sokszor töröltem le és festettem újra, sőt, egyszer még full lekentem fehér gessoval is, és kezdtem kb elölről, hogy ez poszt a végtelenségig tartana. Jaaah, és a másik pillangót kábé egy az egyben le is takartam. Irgumburgum 😀 Úgyhogy inkább csak néhány…
Számomra a TandiArt termékek jókedvet, vidámságot és sok-sok cukiságot sugároznak, így amint megláttam nagyon megszerettem őket. Ezer ötletem van mi minden fog még készülni a papírokból és a pecsétekből is (csak győzzem mindet megvalósítani!.) Ma délután, amíg a lányok jót játszottak addig én is játszottam egy kicsit, és az elkészült kis gyerekszoba dekort szeretném nektek…
Sokat nem tudok erről az alkotásról mesélni. Persze tudnék, jóhogy! de hogy miért ez a fotó és miért pont vászonra, nno meg hogy hogyan kerül a csizma az asztalra?! Valószínűleg az történhetett, hogy a barokk stílusgyakorlat mottója az én fejemben picit átalakult. Nem én voltam fantasztikus, hanem úgy éreztem magam 😀 Annyi baj legyen, ennyi…
Hajlamos vagyok beleszerelmesedni egy-egy alkotó munkásságába. Hónapokig, volt, hogy évekig csak nézegettem, álmélkodtam, vissza-visszajártam a blogjukra. Éééés csak nagy sokára veszem magamnak a bátorságot, hogy belevágjak. Hogy kipróbáljam magam. Hogy valahogy a magam képére formáljam, hogy ne csak lifteljem, hanem a magamévá tegyem a stílust, a hangulatot… Jajj, ezt nem tudom máshogy leírni, de talán…
Bírom ezeket a kis házikókat, jelen esetben madáretetőket. Cukik, picik, kb úgy díszíted, ahogy csak akarod. Mivel nekem ők voltak az elsők, maradtam komfortzónán belül, hogy kitapasztaljam, mire figyeljek majd a következő házikóknál. Első körben persze összeragasztottam, de úgy, hogy bekukucskálva is legyen valami “látnivaló” 😀 A szemközti és a két oldalra is a Christmas…
Nnno, ki hogy’ áll az új év új kihívásával? 😀 Én még soha ilyen könnyedén nem alkottam kihívásra. Ööö 😀 és még soha nem csúsztattam ekkorát 😀 Azt kell mondjam, amilyen nehezen indult, olyan jól esett pacsmagolni, festegetni, ragaszgatni, pecsételni és a többi. Csak egy kis színes: miután nincs és még csak a közelében sincs…
Még egy alkotással érkeztem a decemberi stílusgyakorlatra, a glamourra. Konkrétan egy 12″ scrapbook oldallal, és mi mást használhattam volna hozzá, mint Aga Baraniak csodás Dreamland készletét 🙂 Piece of heaven annak a papírnak a neve, amit alapnak használtam. Innen jött a cím is. Merthogy azt a címkét használtam fel 😉 A készletből tépkedtem egy másik…
Elkezdtük felpörgetni nektek a Woodouts inspiket 😀 Bea szívecskéjét itt találjátok, Marianna pedig a napokban kápráztatott el minket mesés dekorjaival. Én is befutottam egy kicsi fácskával és egy kicsi szívecskével. Fehér gessoval és repesztőpasztával kezdtem, stencileztem, picit megszíneztem őket türkizzel és rózsaszínnel, és már csak díszíteni kellett 😀 Ennyire egyszerű! Az hagyján, de ezzel a…
el ebből a fakó világból, lovagolnék veletek szél hátán, s lángként táncolnék hegyek ormán! Nno persze azért nem teljesen így, de amikor elolvastam a havi stílusgyakorlatunk mottóját és megláttam színskálát, huuuhhh, már meg is volt a fejemben ez a kis vászon. Másfél hónappal ezelőtt Dublinba utaztunk egy hosszú hétvégére. A kemény két és fél…
Mint tudjátok, a hónap stílusgyakorlata a vintage. Állhat közel az emberhez, vagy épp távol, de tagadhatatlan, hogy a stílus maga kifinomult és különleges. Egyszerű vonalvezetés és visszafogott részletek jellemzik, miközben annyiféle anyagot olvaszt egybe, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt. Pedig a harmónia a kulcsa az egésznek! Mondanom se kell, fel lett adva a lecke 🙂…