Szürrealizmus – az én szemüvegemen át

Sziasztok!
Megérkeztem az első alkotásommal, amit DT tagként posztolok. El kell mondanom, hogy rettenetesen izgultam, izgulok, mert ti a scrapkör lakói biztosan a legjobbat várjátok tőlem.
Az e havi stílusgyakorlat nem segített a feszültség oldásában, nem vagyok barátságban a szürrealizmussal. Na de, összeszedtem magam, bújtam a netet, és higgyétek el minden tőlem telhetőt megtettem. Úgyhogy aki még hezitál, vágjon bele, nem hiszem, hogy van valaki köztetek, akitől távolabb áll ez a stílus, mint tőlem. Ha én megcsináltam, nektek is sikerülni fog.

Egy 15×20 cm-es rétegelt lemez alapra dolgoztam. Először lekentem fehér gessoval, majd stencileztem kétféle stencillel, amihez modellpasztát és repesztő pasztát is használtam. Ezután színeztem a hátteret. Most először életemben alkalmaztam a színkeverést, mert egyik festékem sem hozta a várt színárnyalatot. Biztosan sokan tudjátok, de ha valaki mégsem elárulom, hogy türkizkéket kék és kevés zöld összekeverésével lehet elérni, fehér hozzáadásával pedig árnyalni. Amikor kész lett az alap, összeállítottam a kis könyvet. Méretre vágott könyv lapokat összevarrtam, ragasztottam, majd híg feketekávéval színeztem, hogy öreges hatást érjek el. Elkészítettem kartonból a borítóját, amit újság nyomatos textillel vontam be. Betűtésztát színeztem, kivágtam a fejet és az égőket. Mielőtt mindent felragasztottam pecsételtem, amihez AB Studiós és Prima bélyegzőket használtam. Végül rákerült a felirat és pacáztam egy keveset.