Szürke voltam …

Mióta online mami lettem, értsd ezalatt, hogy a neten tartom a kapcsolatot a külvilággal, amit néha izgalmasan veszélyessé teszek egy-két klubos programmal vagy Adj Isten! scraptáborral 🙂 , nos azóta kihívásként keresem a kihívásokat. Szeretek érdekes csoportokat megismerni és szerencsére gyakran bele is botlom ilyenekbe a nagy szörfözgetés közben.

A Szürke voltam, színes lettem csoportban Veronika, aki egy fantasztikus stílustanácsadó, egy 21 napos kihívást indított. Tényleg kihívás volt számomra, hiszen közel hét éve nem foglalkoztam összesen ennyit magammal és a festékes melegítőkbe bújtatott, gyermekbüfis olykor már Szörnyella De Frász kinézetemmel és jócskán a télre felkészített pufi testemmel, mint ebben az időszakban. Kérem szépen, ez egy időutazás volt minden tekintetben. Kinyitottuk a molyrágta régi rongyoktól hemzsegő szekrényünket, szembesítettük magunkat azzal a ténnyel, hogy az akkor volt menő, most már kéretik leselejtezni és felfedeztük magunkban azt is, ami szerethető. Mert a lényeg, hogy nem vagyunk egyformák – Hála a jó Istennek! – , de tudnunk kell szeretni magunkat! Ki tudjuk emelni azt, ami előnyös és rafinált nők révén takarni, amit szeretnénk olykor örökre feledésbe küldeni.

Nem a külvilág, nem a körülmények és nem a négy csodálatos kincsem tehet arról, hogy eddig jutottam és bátran kijelentem, hogy nem is a férjem, aki talán azóta is azt a csínos, vékony, stílusában otthon levő lányt keresi, akit szerinte megettem 🙂

Szóval én hagytam el magam. Engedtem, hogy akkor is kismamának nézzenek, amikor éppen nem voltam az, hiszen öltözködésemben, fejemben, lelkemben is ebben az álruhában léteztem. Viszont büszke vagyok arra, hogy felismertem, felmértem és van, hogy G.I. Jane- ként küzdök a változásért.

A folyton forró scrapvérem, azonnal pezsgett, hogy nyílván albumot kell készítenem erről a 21 napról. Remek téma. Kicsit sűrűre sikeredett a teljesítés, mivel nem tudtam minden nap dokumentálni a feladatot, mert annyira még nem vagyok szuper full poweren, úgyhogy a mai posztig is hiányzott még pár fotó és bizony a személyes gondolatokat, élményeket, tanulságokat csak magamnak és édes kicsi lányomnak szeretném majd megőrizni.

Alkotó szemszögből egy letisztult albumot akartam készíteni. Az általam is oly nagyra becsült Piatek Hello Beautiful kollekciómat, amit szerettem volna, ha a koporsómba is mellém raknak, és együtt lépjük át a mennyek kapuját, nos ezt a készletet használtam, mert nőies, letisztult, nem kíván sok csecsebecsét, csak van, mutat, üt!

Az albumalap készítésénél állandóan beleszaladok a méretproblémákba, mert sosincs akkora fehér alapkartonom, amit nem kellene nyesegetni, illesztgetni… Mindegy, megugrottam és vidáman kezdtem szárnyalni a belívek elkészítése felé. Igen ám, de már megint varrni szerettem volna a gerincet és ismét ellenállt nekem a csodamasinám. Jöhet a manuál, ez is pipa. Innen már valóban nem nehéz megtölteni az albumot, amit imádok és remélem Ti is szívesen fogadjátok, esetleg szívesen csatlakoztok 🙂