Sziasztok!
Ülök a laptomon felett, és azon töprengek, mit is tudnék írni Nektek. De valahogy nem jönnek a szavak úgy, ahogyan szoktak. Leírok egy fél mondatot, aztán kitörlöm. Csapongok. Kesergek. Nézek a billentyűzetre, de fél perc múlva már a telefonon pörgetem a híreket. Közben átkapcsolom a tévét a mesecsatornára a fiúknak és megkérem őket, hogy kicsit kisebb hangerőn kommentálják a látottakat, mert próbálnék néhány összefüggő gondolatot leírni. Nem nagyon megy…
Tudjátok, úgy indultam neki ennek az évnek, hogy végre minden helyre jön. Magunk mögött hagyjuk ezt a nyavalyás járványt, és szép lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Eldöntöttem, hogy felpörgök, alkotok ezerrel, és végre felhasználom a behörcsögölt készleteket is. De sajnos nem így lett…Alkotás helyett egy, a családot érintő kisebb krízis megoldása viszi el minden időm és energiám. De még pár hete is úgy gondoltam, hogy ezen is túlleszek hamarosan, akkor aztán tényleg ki se mozdulok az alkotós szobámból.
És akkor két hete valami borzalmas történt, amit a mai napig nem tudok feldolgozni. Valószínűleg az amúgy is a béka feneke alatt leledző hangulatom és idegrendszerem miatt visel meg ez a háború. Hogy úgy mondjam, ez volt az a bizonyos utolsó csepp… Szóval, nem nagyon tudok magamhoz térni, és feszült vagyok. Szétszórt vagyok. Aggódom.
Nem politizálok, sosem tettem. De az érzéseimet ezzel kapcsolatban meg tudom mutatni. Most úgy érzem ezzel az alkotással egy kicsit talán kiengedtem abból a szorongásból, ami felgyűlt. És talán az amúgy optimista énemnek is kicsit jót tett. Egy kicsit megint reménykedem abban, hogy hamarosan vége lesz ennek a rémálomnak. Hiszek a holnapban.
Andi
Kíváncsi vagy, miket használtam?
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media? Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
