Mindenkinek megvan a saját története, Van akié olyan, akár egy Hollywood-i forgatókönyv képes megelevenedése; van akiéhez hasonló, még a Dallas-ban sem volt és vagyunk mi, scrapperek, akiknek valamelyik epizódban biztosan összetalálkozik a sztorija.
Sokan alkottak már arról, hogy mit jelent nekik a scrapbook vagy hogy mit kaptak általa, hogy miért kezdték és miért csinálják. Az én kis junk journal-om is ezt őrzi, hogy honnan indultam, milyen úton haladtam és hogy jutottam el odáig, ahol most vagyok.
Az én történetem 2015-ben kezdődött. Az akkori edzőkénknek készítettünk ajándékba egy mókás fotókkal teletömött albumot, amiről akkor még nem is tudtuk, hogy scrapbook. Rémlett, hogy találkoztam már az interneten korábban is ezzel a kifejezéssel, de nem voltam tisztában vele, hogy mit is takar.
A kíváncsiság vitt előre és google barátunk hamar útba is igazított. Az első állomás nálam egy hazai csapat volt. Mint minden lelkes kezdő, előfizettem egy havonta érkező alkotócsomagra és beleugrottam a dolgok kellős közepébe. Tetszett! Jajj, nagyon tetszett ez a világ! Szükségem volt a gyerekek mellett valami kreatív elfoglaltságra, amiben megvalósíthatom önmagamat.
A hazai alkotókat és közösségeket sem ismertem még annyira, de már kukucskáltam a nemzetközi alkotók munkáit is. Hogy próbára tegyem magamat, kerestem a kihívásokat. Valahogy kezdetben bátrabban mutattam meg magam ott, ahol tutira senki sem ismer 🙂
Majd egyszer csak jöttek a sikerek. Mikor megnyersz egy havi kihívást, ugye tudod, az olyan érzés, mintha az Oscar díjat nyomnának a kezedbe! Legalábbis gondolom ilyen lehet 🙂
Sajnos nem emlékszem mikor volt az a varázslatos pillanat, amikor rákattintottam a Sugallatok csoportjára. Azonban biztosan tudom, hogy akkor örökre elköteleződtem 🙂 Egy még szebb, egy még sokoldalúbb világ. Rabja lettem. Teljesen beleszerettem. Bántam is én, hogy semmit nem értek hozzá, de akartam, nagyon akartam csinálni, készíteni, tudni, ismerni, szóval kellett nekem!
A külföldi nevezésekhez és amúgy alkotóként sem árt egy “művésznév”.
A férjem találta ki ezt a nevet nekem és büszkén viselem!
Eljött a nap! Soha, de soha nem gondoltam volna az elején, hogy eljutok idáig. Álmodni persze álmodtam róla… Virág bizalmat szavazott! Ő érezte, látta, amit sokszor én még a mai napig sem tudok magamról biztosan, DE Ő igen. Mindent, tényleg mindent Neki is köszönhetek!
Mégis nyugtalan voltam. Úgy éreztem kell még valami. DE mi? ÉS miért? Nem tudtam, de tovább akartam menni…
Szenvedélyesen alkottam és küldtem el a pályázataimat a külföldi kihívásokra. A 13arts egy olyan márka, amivel elkezdtem a mixed médiát. Nekem csak ez és semmi más! Náluk vendégalkotó lenni és kihívásokat nyerni, újabb löketett adott, hogy csak így tovább!
Annyi minden történt. Ahogy a scrapbookban kezdtem kiforrni, úgy az anyaságban is egyre-egyre teljesedtem. Olyannyira, hogy négy csodálatos gyermekem lett. Boldogságban úsztam! Csodálatos családom és második családomként szeretett scrapbookos közösségünk minden percemet kitöltötte.
Voltak úgynevezett nagy halak számomra! 13arts, More than Words, Mintay ahol szerettem volna kihívást nyerni. Amolyan bakancs listás dolog lett.
Így utólag már látom, hogy 2018 egy nagyon jó év volt.
Csodálatos lehetőségeim adódtak és nagyon jó embereket ismerhettem meg.
Dübörgött a scrap. Első táborunk, első workshopom és további sikerek a kihívásokon.
Több külföldi csapathoz is jelentkeztem, de Rachel volt az első , aki ki is választott.
És kérem szépen 2019-ben Szancsóka megérkezett. Virágé után, Aida levele volt a második olyan, amit többször kellett elolvasnom, hogy felfogjam, elhiggyem és világgá kürtölhessem, hogy SIKERÜÜÜÜÜÜLT! A hab a tortán az volt, mikor a Woodouts csapatába is bekerültem.
Itthon valahogy nehezebb érvényesülnöm. Pedig a lehetőségek adódtak egymás után. Online tanfolyamok, tábori workshopok és egyszer még egy Klubos felkérést is kaptam. Oh, mennyire vágytam erre.
Viszont úgy érzem, hogy eljön minden alkotó életében az a rész, mikor kicsit meg kell állni. Kicsit át kell gondolni. Nem is beszélve arról, ha ezt még kívülről (lásd tetves járvány) még jobban “erőltetik”.
Igen, valóban, Hollywoodi mese sztori az enyém. Nekem legalábbis az. DE vajon mi a helyes? A filmsorozatok is sokszor elhalványulnak, elvesztik az eredeti varázsukat. Vajon az én “SCRAP BOOK”-omnak mi lesz a folytatása?
Felhasznált termékek:
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media?
Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
