Be kell hogy valljam, kicsit megérintett az idei szülinapom. Annyira kerek és annyira sok…nem mondom, hogy nehezen dolgoztam fel, hogy betöltöttem a 40-et, de életemben először kicsit zavart a korom.

Aztán egy csomó minden jutott eszembe. Például, hogy ez csak egy szám. Hogy az életem ugyanúgy megy tovább, és ugyanúgy imádom minden percét. Hogy semminek nincs vége, és még sok minden áll előttem is.

Hogy ezt soha ne felejtsem el, készítettem magamnak egy “emlékeztetőt”. (nem, Bea, ezt nem kaphatod meg…:D )

Nagyon egyszerűt, letisztultat szerettem volna készíteni, a hangsúly a szócímkéken van, ezért monokróm alkotást terveztem.

“a new beginning” – vagyis nez nem valaminek a vége, hanem valami új kezdődik el.

“adventure is out there” – vagyis hogy várnak még kalandok. 🙂

Pici, 10 cm x 12 cm-es vászon az alap, ezt alapoztam fehér gessoval, majd bekentem repesztő pasztával, a szélein kicsit vastagabban, hogy ott legyen látványosabb a repedés. Mikor megszáradt, kicsit stencileztem, aztán elkezdtem felépíteni: zsebórát utánzó fémdísz, gyurmakeret, üveg cabouchon-ok, csipik, virágok, kisebb-nagyobb darák, golyók, mikrogyöngyök kerültek rá. Mikor minden megszáradt, megint lekentem mindent fehér gesso-val, ezután kezdtem a fújkálást és festést: két kék mistet használtam, ezt és ezt, és egy festéket, ez utóbbit vízzel jól felhigítva. A végén ezüst pasztával kiemeltem a kidomborodó részeket, fémes hatást keltve. Vagyis szerepel minden rajta, amit a legjobban szeretek a mixed mediában használni: fémek, türkiz, címkék 🙂

Az ünnepet pedig talán nem kell magyarázni…:)

A fotókért itt kérnék elnézést, nincs mentségem. Mikor ezeket a sorokat írom, kint már vaksötét van, esélyem sem volt normális fotókat készíteni 🙁

Itt látszik a repesztőpaszta hatása