Mindennapi csoda

Csongi bizonyos értelemben kicsit más, mint a többi gyerek: utálta világ életében az autózást, sosem aludt el még egy hosszabb úton sem, nem szeretett babakocsival sétálni, és utál hintázni. A babakocsis séták akkortól lettek kedveltek, amikor már tudott ülni, ezáltal használatba vehettük a sport részt 🙂 Onnantól kezdve kilátott, nézelődött, nevetgélt, és rácsodálkozott mindenre! Ez a fénykép is az egyik ilyen sétánkon készült, itt már több mint egy éves volt, idén áprilisban. Imádom, amikor ilyen jó képek készülnek róla egy tök hétköznapi tevékenység közben 😉

E havi kihívásunk a minimál jegyében zajlik, és mivel mi épp egy költözés közepén vagyunk, én előre elkészültem az oldalpárommal – remélve, hogy belepasszol majd a moodboardba. Nos, ez nem jött be 😀 Virág – tőle egészen idegen módon – inkább egy rózsaszínes táblát csinált, amivel egyetlen bajom csak az, hogy annyira szép, hogy majd’ meggebedek, hogy alkothassak még egyet – de mindenem dobozokban van 😀 Szóval ha majd lesz rá alkalmam végre, biztos csinálok valami rózsaszínest is 😉

Az art journalom még mindig a studio75 kraft papíros journal bookja, az oldalpárra pedig akvarell papírt ragasztottam, és kicsit átkentem vízzel. Kikevertem egy nagyon halvány kéket és barnát, és pöttyintgettem a vizes részbe velük, majd megfolyattam és még vissza is töröltem 😀 Csak egészen halványan akartam színt adni az oldalnak. Ezután a fényképem alá a Mintay 7th Heaven kollekciós papírjából készítettem alátétet, épp csak egy leheletnyivel nagyobbat, mint maga a fotó. Az oldalakon keresztül futó bordűrömet szintén a kikevert világoskékkel festettem meg, felragasztás előtt pedig egy kis tépett washit ragasztottam mindkét oldalamra. A bordűr felragasztását követően jött a fehér splash tintával megfestett akril szóchipim, Love in bloom szómatricák, fekete mikrogyöngy, hexagon hologramcsillám, kékesszürke dara, és persze az elmaradhatatlan fehér, kék és barna (a kikevertből) pacázás.