Mese az oldalról, amit először utáltam, majd megszerettem…

Az e havi kihívás életem legnehezebb scrapfeladatává vált. De komolyan. 😀 Mindannak ellenére, hogy imádom a steampunk stílust, annak minden egyes hozzávalójával, és lelkesen csorgatom a nyálam a szebbnél szebb, általatok küldött szépségre, kiderült, hogy én alkalmatlan vagyok rá, hogy ebben alkossak.

A kezdet kezdetén kitaláltam, hogy oldalt fogok csinálni, hisz október óta valahogy mindig mást csináltam, és már ehhez volt kedvem (meg vagy ezer megscrappeletlen fotóm)… igen, de itt meg is torpantam. Segítségül hívtam jó barátunkat, a pinterestet, ahol lelkesen elkezdtem steampunk oldalakat keresgélni. Megtaláltam AZ oldalt, ami minden tekintetben nagyon tetszett, és gontoltam liftelem (Finnabairt szerintem egyszer mindenki megpróbálja liftelni :D). Aha, hát, kiderült, hogy Finnabair nem véletlen Finnabair. NAGYON más oldal sikerült, amit megvallok őszintén: a készítése minden percében utáltam. Na jó, a háttér készítésekor nem, azt szerettem, de csak mert abban otthon voltam… nagyjából 6 órán keresztül pakolgattam a dolgokat a képem köré, végül lesz ami lesz alapon fel is ragasztottam. Nem tetszett. Gondoltam biztos a csicsmicseim sokfélesége miatt, így aztán mindenen átmentem fehér gessoval. Így már sokkal jobb volt, de még mindig nem az igazi… ezt követően átmentem mindenen antikarany selyemporral, és kentem még ide-oda kékeszöld illetve narancssárga selyemport is. Aztán jöhettek a szóródíszek, és elkezdett tetszeni! De még mindig nem volt az igazi… aztán Virág tanácsára lecseréltem a képet… és wow! Így már igen, így már én vagyok, így már tetszik!

Tipp: ha mozgalmas az oldal, válasszatok kevésbé mozgalmas fotót hozzá. Sokkal jobban a helyére kerül a fókuszpont 🙂