Jövő májusban férjhez megyek, és mivel a vőlegény és a ruhám már megvan, a harmadik legfontosabb dolgot is ideje volt eldöntenem: ki legyen a tanúm? Szokás, hogy az ember a testvérét kérje fel, de az enyém egy előző (utólag láthatóan hibás) döntésnél már tanúskodott – és bár nem vagyok babonás, de mégsem szerettem volna, ha bármi ugyanaz, mint akkor. Barátnőből nincs sok, de mind annál jobbak <3 Anikóval régóta jóban vagyunk, de csak az utóbbi időben lettünk szorosabb barátságban – azóta viszont többet beszélgetek vele, mint az összes többi barátnőmmel együttvéve. Különleges barátság szövődött közöttünk, tulajdonképpen olyan, mintha mindig is így lett volna: a legmélyebb érzésektől a legnagyobb hülyeségekig mindent meg tudunk beszélni, és nem tudom, ő hogy van ezzel, de én mostanában, ha történik velem valami, mindig neki mesélem el nagyjából elsőként.

Persze egy scrapper egy ilyen kérdés feltevésének is megadja a módját: tanúfelkérő lapot készítettem 🙂 (utólag már láttam, hogy ez amúgy is szokás, de erről mondjuk mindez idáig én még sosem hallottam) Egyszerűen-nagyszerűre törekedtem, nem akartam túlcsicsázni, egy esküvő úgyis akkor szép (számomra), ha elegáns és finom.

Alapként a Studio 75 képeslap alapját használtam, amit alapoztam átlátszó gessoval, stencileztem, bélyegeztem, türkizzel maszatoltam (jóóó vizesen), pacáztam is, majd került rá két chipboard (ez és ez), 3 kis papír virág, két türkiz kiscsillag és egy sizzix ágacska. A koszorút fehérre festettem, a Love feliratot pedig antik aranyra selyemporral. Került rá egy kis kulcs, egy kenderzsineg-masni, pici arany dara és mini üveggolyó . És kész is 🙂