Bizony eltelt egy év! Kisnyuszi egy ajándék nekünk. Biztos sokan nem hiszitek el, de tényleg van olyan, hogy nem értjük, hogy is történt…
De itt van! A legjobb helyen van! Imádjuk kezdettől fogva! Egyéniség, akárcsak a testvérei, csak olyan lányosan 🙂 A fiúkat mind ugyanakkor, szinte óra perc délben hoztam világra. Bogi nem. Bogi nem állt be a sorba. Bogi nem jött a születésnapomon, mert neki saját nap jár.
Nem elég a 24 óra semmire, én is már rájöttem végre. Szeretnék róluk éjjel-nappal scrappelni. Folyamatosan szolgáltatják a történeteket és pillanatokat, amiket soha de soha nem szeretnék elfelejteni. De elfogok. Mert arra sem emlékszem néha, hogy mi volt tegnap 🙂
Szóval a babaalbumot a fiúknak még vásároltam, mert még nem voltam benne a scrapbook sűrűjében és még eszemben volt, hogy vásároljak. Boginál már vásárolni is elfelejtettem, de mondom sebaj, majd kötök én egy albumot. El is kezdtem talán pont egy éve… mutattam is már pár oldalpárt belőle.. de ez akkor abba is maradt. Most szívtam fel magam, hogy végre befejezzem. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nagyon nehéz volt ennyi lépésben dolgozni egy alkotáson. Valahogy egy év alatt is annyit változtam stílusomban is, hogy már nem is így csinálnám…
A terv az volt, hogy bemutatom, mennyire egyszerű összehangolni két különböző márka papír készletét, hiszen a Mintay és Piatek közül sehogy sem tudtam és nem is akartam választani.
Technikai lépésekről most nem is írnék , inkább csak megmutatom az oldalakat:
A kezdő oldalon egy zsebet alakítottam ki. Itt annak a történetét írtam le, hogy mennyire nehezen indult a kicsi élete. A második lapon az ultrahang képeket helyeztem el leporellós változatban, csipke szegéllyel.
Ez az egyik kedvenc oldalpárom. Rám nem jellemző módon sikerült minimál stílusban megoldanom 🙂 Rózsaszín, virágos, mint ahogyan éreztem magam akkor.
Itt már a kórházban a szülés napján. Nagyon hosszúnak tűnt a fiúkéhoz képest. Apa folyamatosan mérte az időt a fájások között. Szólt, ha esetleg elfelejtettem “fájni”, hogy itt az idő 🙂
Küzdelmes volt az út, de mikor a karunkba foghattuk ott eltűnt minden arra az egy órára, és varázslatos volt.
Az első látogatás, amikor a fiúk bejöttek hozzánk.
Az anyukák (főként scrapper anyukák :)) álma valósult meg azzal, hogy már a kórházban jönnek a profi babafotósok és készülhetnek képek.
Kisgyermekes anyukák tudják, hogy ez a 3 nap talán a legnyugodtabb időszak ilyenkor. Szerencsés vagyok és mindig találok magamnak barátokat. Most is így volt. Összetoltunk vagy 4-5 kiskocsit és mi kinn megvitattuk a nagy kérdéseket egy jó kis kórházi tea mellett!
A kórházi full luxus 🙂
Kicsikénk első útja hazafelé. Pici lábak és pici kezek örök lenyomatai 🙂
Annyiban változott a koncepció, hogy ez végül nem klasszik albumként kerül fel a polcra, hanem amikor már tud olvasni Bogi, akkor fogja megkapni. Emlékbe mindenki írt és rajzolt neki. Az utolsó oldalra pedig levelet írok majd Neki, de azt már a mi titkunk marad 🙂
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG KICSI LÁNYOM!
Érdekel a mixed media?
Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
