Témaköreim: scrapbook, mixed media technikák, art journal, altered art

UFO vagyok.

Mit is jelent ez?

Az UFO egy azonosítatlan repülő tárgy. Így érzem magam a világban. Egy dolog azonban megkülönböztet a földönkívüliektől. Nem tudok repülni.

Tehát ki vagyok én?

Réti Virág vagyok, egy UFO.

Tökéletes gyermek és felnőttkorom volt. Mindenem megadatatott, ami után sokak vágynak és soha nem kaphatják meg. A szüleim megteremtettek nekem mindent, amiről egy gyermek csak álmodhat. A szeretetteli családi légkört, az átgondolt nevelést, az anyagi jólétet és ezáltal minden lehetőséget az életben, az élethez. Felnőttként felépítettem a saját életemet, az egzisztenciámat. Sokat küzdöttem és harcoltam, hogy bizonyítsak. Magamnak és másoknak…

Egy dolgot felejtettem el.
Élni és megtanulni repülni…

Eddig az élet szállt el mellettem, most azonban repülni tanulok. Lehet, hogy földönkívüli maradok, de nem mindegy, hogy azt földhöz ragadtan álmodozva és vágyakozva teszem, vagy meg is valósítom önmagam. Erről mindig Dumbledore professzor egy mondata jut eszembe, mikor Harry Potter belenéz Edevis tükrébe, amely mindenkinek megmutatja a legmélyebb vágyait:

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”

Mindehhez elég, ha én megismerem önmagam, megtalálom azt az utat, amelyet végig is tudok repülni. Lehet, hogy néha le fogok térni a kijelölt ösvényről. Lehet, hogy változik az úticél, de ha egyszer felszállok, akkor én repülök a világ felett és nem a világ repül mellettem, mindig leelőzve engem.

Soha nem tartottam magam kreatív embernek, nem nagyon voltak kézműves hobbijaim korábban, de pár éve találkoztam a scrapbookkal és minden megváltozott. Ma már együtt tanulunk repülni. Rengeteg új embert ismertem meg, egy közösség tagja lettem. Ez a hobbi rávilágított a mindennapok szépségeire, hiszen az emlékeimet és az élményeimet dolgozom fel általa. Az alkotás során újraélem azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá tesznek, így nem tudok elmenni mellettük, nem tudom nem észrevenni őket.

Szárnyalok velük együtt.
újra és újra…

Azért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy segítsünk megtalálni az utat és megtanulni a repülést! Nem a mi utunkon kell szárnyalnod és nem a mi csészealjunkat kell használnod! Meg kell találnod a saját csapásodat, a saját technikádat és a saját járművedet! Mi csak mankót nyújtunk és inspirációt adunk az útkeresőknek!

Gyere és utazz velünk!

Témaköreim: scrapbook, mini albumok

Mindenki élete –vagy legalábbis életének egy része– egy tündérmese… Ezekre a “fejezetekre” szívesen emlékszünk vissza, szeretjük elővenni az ezekről készült képeket és beszélgetni róluk. Scrapbook alkotásaimmal arra törekszem, hogy ezeket a tündérmeséket egy albumba (képkeretbe/képeslapba/naptárba, stb.) zárjam, hogy aztán elővéve újra mosolyt csaljanak az arcunkra.

2013-ban megtörtént életem legcsodálatosabb dologa: megszületett kislányom, Hanna.

Természetesen rengetegszer kattant a fényképezőgép, dokumentálva lett minden jelentős, vagy akár hétköznapi pillanat. Eddig is fontosak voltak számomra fotók, hiszen azok segítenek nekünk később az emlékezésre, de Hanna óta kiemelt szerepet kaptak. A jól sikerült fényképeket sajnáltam kizárólag a számítógépen tárolni, szerettem volna kézbe fogni őket, egy szép albumban lapozgatni. Itt újra előjött a kreativitás iránt oly erősen érdeklődő énem és eszembe jutottak a korábbi scrapbookos próbálkozásaim. Újrakezdtem és ezúttal nem hagytam annyiban. GYED alatt volt alkalmam beleásni magam ebbe a hobbiba és ezzel együtt megtalálni és kifejezni önmagam. A tanfolyamok, workshopok segítségével folyamatosan mélyítem a tudásomat, mert itt aztán mindig van mit tanulni. Napi szinten bújom a témával kapcsolatos belföldi és külföldi oldalakat, blogokat, hogy naprakész legyek és minél több inspirációt szerezzek. Mára az életem szerves részévé vált a scrapbookozás. Nincs olyan nap, hogy ne foglalkoznék vele, ha csak egy kicsit is…

Egy fotó önmagában is nagyon sok mindent mesél.

A fényképek hordozta történéseket a scrapbookingban tovább tudjuk hangsúlyozni. Elrejthetünk benne kommenteket, leírásokat, jókívánságokat, emlékeket. A díszítőelemekkel kifejezhetjük a képpel kapcsolatos érzéseinket, hangulatunkat (lehet akár az egy apró szívecske, vagy a naplementét idéző háttér papír, stb.), saját vagy a megrendelő/ajándékozott stílusára szabhatjuk egész albumunk kinézetét ezzel is egyedivé téve azt.

Mindezzel kézzelfoghatóvá tesszük múltunkat és Jelenünket…

Témaköreim: scrapbook, albumok, vásznak, lakásdekor

Az első találkozásom a papírszerelemmel, lassan 30 éve lesz. 88′ nyarán volt lehetőségem három hetet tölteni Kelet-Berlin egyik kertvárosában. Elvileg németül tanultam volna meg (höhö), ehelyett viszont rám talált az úgynevezett papírszerelem.

Egyik nap áthéveztünk Nyugat-Berlinbe, ahol másfél órát egyedül kellett töltenem, amíg a házigazdám az ügyeit intézte. Mutatott egy cukrászdát és egy kb négyemeletes áruházat. Az áruházat választottam. Az egész egy hatalmas papírbolt volt. A pincétől a padlásig! Úgy elszaladt az idő, hogy a hangosbemondóval kellett kerestetnie. Papírok, tollak, ceruzák, ecsetek, füzetek, radírok, színesek, mintásak, illatosak, madártollasak, mittudomén!? És még csak a második emeleten jártam!! Csak ámultam és bámultam, nézegettem, simogattam őket. Egyszerűen nem tudtam betelni velük! Hozzáteszem, azóta sem…

Nagyot ugrok, bő 25 év kísérletezgetés mindenféle hobbikban, nem is fontos.

A fontos az, hogy idővel rájöttem, nekem mindig kell valamilyen alkotó folyamat az életembe.

Lehet szimpla függés is, de sokkal valószínűbb, hogy a terápiás hatásai miatt.

És itt vagyunk. Pár éve a gyerekek fotóinak kerestem méltó helyet – akkor még nem tudtam, hogy mit. Eleinte albumok, aztán oldalak meg mindenféle ajándéktárgyak. Hát így jutottam el ide.

A papírszerelem nem múlt el, sőt! A scrapbookban és a mixed médiában teljesedett ki. Azóta megtapasztaltam a gesso illatát, elvesztem sokszor a virágokban, megtanultam belevágni a papírokba, felhasználni és beépíteni a kincseimet, és ha tehetem, szórom az igét, hogy ez az egyik legfantasztikusabb dolog a világon!

Témaköreim: scrapbook, mixed media technikák, albumok

Témaköreim: scrapbook, mixed media alkotások, albumok, home dekorok, képeslapok

A scrapbook kb. 2015-ben került be a látókörömbe, amikor egy véletlen kapcsán – tudom nincsenek véletlenek – állandóan egy vágógép reklám videója jelent meg a gépemen, amit aztán születésnapi előzetesnek meg is kaptam. Elsőként a lányaimnak vágtam ki mindenféle cukiságokat, majd képeslapokat készítettünk és jöttek a kisebb-nagyobb albumok magunknak, majd ajándékba is. Közben felfigyeltem a különböző scrapcsoportokra, lehetőségekre, és az emlékmegőrzés ezen sajátságos formájára. 2017 évben próbáltam elmenni egy-egy klubra, tanfolyamra, hogy testközelből érezzem ezt a levegőt, feltöltöttem egy-egy munkámat az éppen aktuális havi kihívásokra és persze sok-sok videót is megnéztem. Számomra a legnagyobb „lökést” az adta, hogy részt vettem a Sugallatok MixedMedia Scrapkör szervezésében 2018. április közepi scraptáborban, ahol nagy örömömre személyesen is megismerkedtem azon scrapperekkel is, akik munkái engem is inspiráltak és előre lendítettek.

Itt elindult bennem valami, ami folyamatosan dolgozik és inspirál, és még nincs megállás!

Lassan 10 hónapja vendégalkotóként vagyok jelen ezen csapatban és nagy-nagy örömömre az idén immáron másodszorra megrendezett Sugallatos tábori részvétem után Virág megkeresett, hogy szeretné, hogy a csapat aktív, állandó tagja is legyek. Igent mondtam és most kíváncsian, nagy lelkesedéssel állok elébe a dolgoknak!

Szoktam mondani: csak akarni kell – na jó és picit tenni is érte – és minden kívánság teljesül. Nektek is kívánom, hogy leljétek örömötök az alkotásban és adjon nektek is nagy adag pluszt, amivel még boldogabbak lehettek.