Fogtam ám a fejem, amikor bekerült a kalapba a horror stílusgyakorlat!! 😀
Én régen imádtam a horror filmeket és könyveket. Nno ez az idő már jócskán elmúlt! 😀 Konkrétan félek tőlük, és nem csak félek miattuk…
Őszintén fogalmam sem volt, hogy tudok-e olyat alkotni, amitől illetve ami közben nem tojom össze magam – már bocsánat a kifejezésért! Én úgy alkotok, hogy teljesen ráhangolódok arra, amit éppen csinálok – de hát erre nem akartam ráhangolódni 😀 És ugye az sem játszik, hogy letompítsam annyira, hogy komfortos legyen.
Jobb híján még azt is bevállaltam, hogy készítek belőle egy tutorial videót, hogy 100% elkészítsem és ne hátráljak ki belőle 😀 (A videót a Scrapkörben, a Facebook csoportunkban tudjátok megnézni.)
Aztán jött végre az áttörés – egyik éjszaka láttam a tévében egy trailert, egy beharangozót. A film arról szól, hogy azok az emberek, akik szenvedés közben halnak meg, valahogy itt maradnak (lécci, nem írjátok meg, hogy mi a címe, hogy mi ez a film, nem akarom tudni!!). Szóval régi fotók, lehetőleg ne látszódjon az emberekből semmi és a mottóval valahogy elvenni az egész súlyát, merthogy ez a havi mottónk:
“I’m dead, dear. Not stupid.” (“Halott vagyok, drágám. Nem hülye!”)
Nem akartam saját fotókkal alkotni, ez elég egyértelmű 😀 Viszonylag gyors projekt kellett, hogy ne készítsem ki a családot a fura hangulatommal. Így jött a pocket letter ötlete, ami meg annyira abszurd, hogy így már nem is lehet még csak komolyan sem venni! (Itt jegyzem meg, hogy lehet rá jelentkezni, szeretnék megszabadulni tőle 😀 😀 )
Felhasznált termékek:
Érdekel a mixed media? Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!