A fehér farmerokkal mindig úgy voltam, hogy nagyon szép, nagyon tetszik, nagyon jó lesz nyáron. Na jó, megveszem… És utána nem hordtam.
Nem tudom miért alakult ez így. Talán mert nagy melegben túl melegnek tartottam, rosszabb időben pedig sajnáltam felvenni.
Így hát összegyűlt pár fehér, szinte soha sem használt nadrág, amiről tudtam, hogy jobb sorsot érdemelnek, ezért készítenem kell belőlük valamit…
Hogy mit?
Természetesen táskát.
Az első hófehér táskám tavasszal készült. A leendő gazdájának a kérése az volt, hogy ne legyen rajta semmilyen más szín, horgolt csipkével díszítsem, egy jól pakolható és mosható táskát készítsek.
Ez akkor így sikerült:
Nemrégen újabb megrendelésem érkezett. Egy hasonló táskát szerettek volna. Egy pici színt gyöngyök formájában belecsempészhettem, de mindezt úgy, hogy a táska ne veszítse el a tisztaságát, finomságát.
Hogyan kezdtem neki a táska tervezésének?
Elővettem újból a megmaradt farmerokat, a horgolt csipkéimet, valamint szabadjára engedtem a képzeletemet.
A táska formája adott volt, tehát miután méregettem, és teljesen szétszedtem a nadrágot, kiszabtam belőle a táska külsejét. Azáltal, hogy a kész ruhából csak anyagdarabokat lehet kivenni, ki kellett találnom, hogyan lehet úgy összeilleszteni őket, hogy abból egy nagyobb méretű táskát ki lehessen szabni. Itt figyeltem arra is, hogy hová fognak esni a varratok, és az hogyan fog mutatni majd a kész táskán.
Ez már az elején egy jó kis játéknak bizonyult. 🙂
Én sosem szoktam kész szabásmintákkal dolgozni. Vagy adja magát egy ruhadarab formája, és ahhoz találok ki egy táskát, vagy pedig -mint ebben az esetben is- a darabokból összeállított agyagra szerkesztettem, rajzoltam rá a fejemben összeállt mintát.
Milyen lépések mentén készül el egy táska?
Ezt követően találtam ki, hogy milyen legyen a belseje. Egy hímzett, vékony pamutszövetre esett a választásom, amivel szintén játszanom kellet, ugyanis ezt az anyagot varrodai maradékként kaptam és csak kisebb darabok voltak belőle. Összevarrtam, készítettem tehát belőlük egy nagyobb anyagot, majd kiszabtam a táska formáját ebből is.
Ilyenkor már látom, hogy mivel kell az anyagokat bélelnem, ahhoz, hogy megfelelő vastagságot érjek el, hogy meglegyen az a tartás, ami egy táskához szükséges, és hogy a minősége minél tovább megmaradjon. Ennél a táskánál mind a külső, mind a belső textilt rávasalható ragasztós szövött béléssel béleltem.
Ezután a belsejének a kidolgozásával folytattam. Mivel két zsebet kértek bele, így az egyiknél felhasználtam a farmer hátsó zsebfedős rávarrt zsebét, ami ráadásul patenttal záródó volt. A másik zseb is rávarrt zseb lett, amit a bélésanyagból alakítottam ki. Ezután már csak egy kis csipkedíszítés kellet, és készen is lett.
Hogyan alakul a díszítés?
Következő lépésként már jöhetett a táska külsejének a díszítése. Ilyenkor úgy dolgozom, hogy előveszem az összes szóba jöhető díszítőelemet. Ebben az esetben a fehér horgolt csipketerítőim kerültek elő és már indult is a tervezés. Rakosgatom, helyezgetem őket, amíg azt nem érzem, hogy igen ez nekem így tetszik! Van, hogy ez nagyon hamar sikerül, máskor akár órákig is ötletelek rajta, mire kialakul a végleges forma. Ennek a táskának mindkét oldala különböző csipkedíszítést kapott.
Ebben az esetben az is nehézséget okozott, hogy a sok csipkém között megtaláljam azokat, amelyek árnyalatban pont olyanok, mint maga az alap farmeranyag. A fehérnek ugyanis rengeteg árnyalata van, és egy hófehér alapnál nagyon kitűnik, ha nem pont ugyanolyan a díszítés rajta. Szóval mostam, fehérítettem, és válogattam. 🙂
A gyöngydíszítést a legvégére hagytam, mikor már láttam egyben az egészet.
A díszítés után következett az oldalak összevarrása. Mindkét oldalra került egy-egy ráncolt, rojtozott sáv, ami a pánt szélességével megegyezően lett ráncolva. Ezt jövette aljának az összevarrása.
Ezután került bele a belső rész, majd a pánt is, ami háromszoros anyagrétegből észült, így lett megfelelően erős. A pánt is csipkedíszítést, rojtozást, valamint dísztűzést kapott. Majd belekerültek a mágneszárak is.
Az utolsó lépések egyike volt a végső díszítés a színes gyöngyökkel. Ez szintén egy jó kis játék volt, egészen addig, ameddig ki nem alakult az összkép. Ebben az esetben adott volt három szín: napsárga, sötétkék és meggypiros. Valamint szempont volt, hogy maradjon finom, visszafogott a táska. Ezért apró gyöngyökkel értem el a kívánt hatást.
Milyen lett a végeredmény? Íme…
A táskán, több helyen használtam gépi hímzett dísztűzést, amit nagyon szeretek, mert szerintem szépen kiemel bizonyos részeket, és visszafogott finom díszítést lehet vele elérni.
Az utolsó mozzanat a bélés aljának összevarrása volt. Ezzel el is készült a hófehér, gyöngyös, finoman romantikus táska.
A végeredmény egy jól pakolható, és könnyen mosható táska lett, ami nem elhanyagolható tényező. És elkészültek a fotók is. A gazdájánál nagy sikert aratott a táska és nekem ez a legfontosabb!
Akkor tudok igazán megnyugodni, amikor kiderül, hogy eltaláltam a megrendelő ízlését és megvalósítottam az álmát.
Amikor elkészül egy-egy táskám, még nézegetem kicsit, és mindig sajnálom, hogy már nem sokáig fogom látni. Már az elkészítés fázisában mindegyik nagyon a szívemhez nő, de ennek az érzésnek enyhítésére gyorsan hozzá is szoktam látni a következő táska tervezéséhez, aminek ötlete már mindig ott lóg a levegőben.
Köszönöm, hogy velem tartottál.
Ha érdekel, hogy mi készül egy világoskék farmer és egy kis pasztell szín keveredéséből, tarts velem! Nemsokára megmutatom!
