Hello én

Meglátni és szerelembe esni. Aztán simogatni, sokáig. Nagy levegővel kis képeslapokat alkotni. Megint csak gyönyörködni, simogatni. És végre belevágni!

Ez volt velem és a 7th Heaven szépségességgel 😀

Adná magát, hogy valami igazán fontos, elegáns vagy ünnepi alkalomra használjuk ezt a készletet, mert olyan csodaszép, tökéletes, visszafogott és finom. Ha lett volna csinnadratta esküvőnk és mesevilág esküvői fotózásunk, akkor tuti az került volna bele. Egy varrott albumba. Szinte látom a szemeim előtt, sőt, szinte már a kezemben is van 😀

De fájdalom, semmi ilyenem nem volt és necces, hogy nem is lesz 😀 Most bánom először. Meg is kérdeztem Tomit, hogy mit szólna egy kis családi ünnepséghez – pár hete volt a házassági évfordulónk, a bűvös hetes, és még mind a ketten egyben és egységben, ez igazán megérdemelné. De azt mondta, ne is álmodjak róla! Inkább utazzunk el valahova kettecskén. Hát velem lehet beszélni 😀

Szóval jobb híján egy hangulat- és érzés-oldal lett. Szócímkék és kommentek nélkül. Nekem. És talán átjön belőle valami a külső szemlélőnek is. Vagy nem, de néha ilyen is kell 🙂

Első lépésben az egész papír lekentem átlátszó gessoval. Nem tudtam még az elején, hogy mit is akarok, milyen elrendezésben, egyáltalán milyen anyagokat és technikákat fogok használni, mennyire fogom festegetni, stb. Ilyenkor mindig így kezdem. Átlátszó gessot mindenhova 😀

Az azért várható volt, hogy a papír virágesőjével fogok kezdeni valamit, ezért mellette körben és rá is stencileztem egy régi kedvenccel, a Barcode stencillel. Háttérpecsételtem és megszórtam az oldalt háromféle, vagy nem is, négyféle Splash! tintával: fehérrel, rózsaszínnel, farmerkékkel és világoskékkel. (Itt meg is ragadom az alkalmat és felhívom rá a figyelmet, hogy van még három darab rózsaszínű Splash! tinta raktáron! 😉 )

A Mosoly Alapítványnak készült képeslapokból maradtak még kivágataim, azokat elrendezgettem. És akkor csapott belém a villám, hogy kipróbálom ezt a körbevágjuk-magunkat-a-fotón-dolgot! Írtóra tetszik már jó ideje, de nekem még nem állt rá az ollóm egyszer sem 😀 Utólag is köszönet az ötletért Szandrának, Virágnak, Beának és mindazoknak, akik kísérletezőbbek nálam!! <3

Nnno és ahogy ott ültem a virághalom közepén, jöttem rá, hogy ez így némiképp fura!! Nem részletezem, hogy mik jutottak eszembe és sajnos nem fotóztam a tuti kis virágmezőmet, pedig érdemes lett volna egy pillantást vetni rá!! 😀

Szóval nagy viháncolás közben újratervez – nagy körcsipi keres és meglel, juhéjjj!! Leken fehér gessoval, színez farmerkék tintapárnával (amit amúgy máshova is kentem: a kivágatok széleire, körben a papírra és a virágeső középső részére is). Ezt sokszor megteszem, mert újabb dimenziót ad az elemeknek – jobban kiemeli, ezzel együtt a kompozíció is egységesebbnek tűnik tőle.

Körberendezgettem a kivágott virágokat és leveleket újra, de nagyon beolvadt a körcsipi. Hát körberajzoltam. Így már tetszett! Tettem még gézt a fotó alá és végül úgy ragasztottam fel egy-egy virágot a vállaimra, mintha szárnyaim lennének. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér! adjuk meg a módját 😀 Rögzítettem mindent és újra pecséltem, ezúttal madárkalitkákkal.

És innentől pihent egy hetet, mert elutaztunk. Valójában nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e rá címet. Tudom, szokás, kell, stb., de ha már az én oldalam, miért ne rúghatnám fel időnként a szabályokat!? Ezt végül egyetlen dolog miatt nem tettem, nevezetesen, hogy a kezembe akadt a Hello akril csipi felirat! És végre telifestettem!! Először fehér gessoval, aztán fehér Splash! tintával. Elég vastagon tettem fel, hogy egy picit domború legyen a felülete. Utána erre is rámentem a tintapárnával és el is kentem az ujjaimmal, hogy éppen csak beszínezze.

És végül jöttek a szórók: konfetti csillagok, amit már sajnos nem lehet kapni a shopban, de aki régről még tart otthon, az használja is, mert szuper hatásokat lehet elérni vele! Apró fekete mikrogyöngyök, kisebb-nagyobb fehér golyók, az átlátszó üveg mikrogyöngyök és a darák.

És íme: Hello én