Még a fiúk előtt sokat csavarogtunk az Árpival. Volt idő, hogy a csárdákat kerestük fel és finomakat ettünk és volt egy időszakunk, amikor “kastély túrákat” tervezgettünk. Nem sok valósult meg eddig ebből a projektből, viszont ami igen, az annál emlékezetesebb volt.

Kértem lepjen meg, ne árulja el, hogy hova megyünk. Így is tett. Beültünk a rozsdás suzukinkba és izgatottan vágtunk neki az utazásnak.

Sokáig mentünk és kissé aggódtam, mikor egy rendkívül csendes településre érkeztünk. No igen, a település tábla valamit már súgott nekem, hogy híres, nevezetes helyen vagyunk, de annyira izgultam, hogy pont nem ugrott be az idegenforgalom óra ezen fejezete 🙂

Megérkeztünk! Röjtökmuzsaji Szidónia Kastélyszálló! Te jó Isten! Csodálatos! Varázslatos! Hozok majd még erről is alkotást 🙂

Nem kaptam levegőt. Nem  mertem az audik és BMW között kiszállni az autóból és ezt az érzést csak erősítette, hogy pezsgővel fogadtak a bejáratnál, amit a kandalló mellett fogyasztottunk el… Ódákat tudnék még zengeni a kalandunkról 🙂

Vágyálmaim netovábbjai közé tartozott mindig, hogy eljussak Bécsbe! Igen tudom, nem egy lehetetlen történet, de kis mezei egérke lényemnek, ennyi is elég 🙂

Ez a Drága Jó Ember, ezt is elintézte és persze, hogy Győrben szálltunk fel a vonatra, ami szintén a listámon volt. Írány Bécs. Írány az összes látnivaló, ami ilyenkor megközelíthető és persze a vidámpark is.

Kövesd a szívedet! Kövesd a szerelmedet! Fordítsd az arcodat a fény felé! Ennyike 🙂

Technikai információk:

A csodálatos papírt csak sokáig nézegettem, tudjátok, van az a rész, hogy megállsz, memorizálsz és azután vadul elkezdesz kenni 🙂

Szeretem a chipboardok “tartóját” is felhasználni: hol rétegzéshez, hol díszítéshez, hol background építéshez. Most, mikor a fotóhoz kerestem keretet, megakadt a szemem egy csodás darabon, de sehogysem illet a fotóhoz… viszont a “körítése” annál inkább. Lefújtam zöld misttel és rákentem repesztő pasztát (bár több helyre kenhetném, mert egyszerűen imádom!!!), ezzel kívántam a kőhatást elérni.

Egy kis trükk: kézzel, pontosabban ujjbeggyel “pontozó” mozdulatokkal felvíve a paszták érdekes, erezetes hatást nyújtanak!

Előkészítve a chipi, jönnek az alap lépések: stencil és modell paszta. Kis bélyegzés és fröccskölés. A fotó alá csak picit rétegeztem, mert most úgy éreztem, nem alá és köré szeretném a díszítést, hanem inkább a chipboardok mellé.

Felhasználtam a diszítéshez rengeteg sizzixes kivágatot, misttel színezett géz lapokat és chipboardot, papír virágokat, két pici kis filmszalag kivágatot és matricákat is. Nagyon szeretem a szemcsés diszítőket is, összekötik a részeket: darákat, pelyheket is használtam és az őszi csillogáshoz, a napsütéshez illő csillámot 🙂 Tovább erősítve, hogy milyen varázslatos utazáson vettünk részt, egy chipit hődomborítottam és két oldalra a fotó mellé helyeztem.

Minden fázisnál fröccskölök picit és bélyegzek, ha úgy érzem, elfér még az oldalon 🙂

Még egy kis trükk: nanáhogy elkentem véletlen a mistet a papíron, ott ahol nem terveztem, hogy éktelenkedni fog egy zöld paca 🙂 ezt újabb és sűrűbb fröccsköléssel és bélyegzéssel igyekeztem orvosolni.