Sziasztok!
Hosszú leszek, hiszen van bőven mesélni valóm. Itt most a sztori lesz a lényeg, nem is maga az alkotás, úgyhogy előre is sorry azoktól, akik inkább képeket nézegetni jöttek…Néha kicsit talán csapongó lesz az írás, ezt tudjuk be annak, hogy rengeteg élmény van mögöttem, amelyeknek még most is a hatása alatt vagyok…
A nyár nem csupán a nyaralásról, fürdőzésről szokott szólni, hanem a fesztiválokról és koncertekről is. Akik egy ideje követik a Sugis tevékenységemet, már tudhatják, hogy ezidőtájt eléggé hosszadalmas koncertbeszámolókat olvashatnak tőlem.
Természetesen idén sem maradok adós nektek, jöjjön is rögtön az első élmény: a Hollywood Vampires!! Nem csalás, nem ámítás, tudom, hogy holnap lépnek fel Pesten, de én most a két héttel ezelőtti, Clam kastélyban adott koncertjükről szeretnék írni nektek.
De kik is a Hollywood Vampires? Nos, a bandát hivatalosan 2012-ben alapította nem más, mint Alice Cooper. Eredetileg, a 70-es években, amikor még Cooper is a kőkemény rocksztár életet élte, létrehozott egy amolyan ivócimborák közösségét, ahol a kor ünnepelt zenészei együtt lazulhattak (na jó, ne szépítsük, azért találkoztak, hogy egymást az asztal alá igyák…) Az ivócimborák alatt olyanokat kell elképzelni, mint pl Ringo Starr, Keith Moon, vagy Micky Dolenz (The Monkeez). A név tehát innen ered. Ahogy teltek az évek, Cooper mellől sajnos bizony „kihaltak” a cimbik. Volt, aki gyilkosság áldozata lett (pl John Lennon), volt, akit a felpörgött életmódja vitt a sírba. Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy Alice Cooper egy idő után felhagyott csapongó életstílusával, megtért és minden káros szenvedélyétől megszabadult. A régi bulik és barátok emléke azonban vissza-vissza tért hozzá, így gondolt egyet, és a Hollywood Vampires ivóközösséget továbbgondolva, zenekart alapított.
A jelenlegi tagok között szerepel Joe Perry is, természetesen szólógitárosként. Igen, az Aerosmith-es Joe Perry, aki több, mint 50 (!) éve tépi a húrokat Steve Tyler oldalán. Nekem régóta bakancslistás már egy Aerosmith koncert is, de sajnos eddig nem jött össze… Így egy kicsit azért „kompenzálva” éreztem magam, hogy legalább Joe-t láthatom és hallhatom élőben 😊 A banda másik gitárosa pedig nem más, mint; Jack Sparrow/Ollókezű Edward/Willy Wonka/Sweeney Todd/A bolond kalapos/Ichabod Crane/Barnabas Collins…. Azaz, Johnny Depp 😊 Szerintem őt senkinek nem kell bemutatni…
Mivel a formáció egyfajta tisztelgés a régi zenészek előtt, a zenekar előszeretettel játszik feldolgozásokat AC/DC, The Doors, The Who stb), illetve a tagok saját dalait is előadják. Ezen túlmenően persze saját dalaik is vannak, amelyek színvonalban nem maradnak el a már világszerte ismert slágereiktől sem.
Nos, azt hiszem, egy ilyen trió előadását kihagyni mindenképpen vétek lett volna!! Így, amikor a már jól bejáratott koncertutazás-szervező társaság meghirdette Clam-ba az utazást, nem volt kérdés, hogy ott a helyem!!! Azonnal le is foglaltam a színpad elé a jegyet és alig vártam, hogy induljunk! Persze, pár héttel később meghirdették a pesti bulit is, de így utólag már abszolút nem bánom, hogy órákat buszoztam, mert a helyszín azonnal kárpótolt mindenért:
A vár Felső-Ausztriában, Linz és St. Pölten között található, egy igazi kis ékszerdoboza a környéknek. Ahogyan az egyre szűkülő utakon kanyarogtunk a folyó mentén, egyszer csak előbukkant egy kis falucska, és a domb tetején megpillantottuk a várat is. Már csak fel kellett kapaszkodni… Szerencsére pont kapunyitás után pár perccel érkeztünk, így hamar át is estünk a jegyellenőrzésen, megkaptuk a karszalagot és bent is voltunk a színpad előtt! Gyors helyzetfelmérést követően még bőven volt lehetőség a merch shopban vásárolni és frissítőt venni a büfékben.
Cooperék előtt 3 előzenekar is játszott, közülük nekem legjobban a wales-i Those Damn Crows tetszett. Igazán lendületes rock and roll-t nyomtak a srácok, szuper hangulatot teremtettek pár perc alatt. Azóta követem is őket a videómegosztó oldalon, és nagyon örülök, hogy rájuk találtam! Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a dallamos rock zenét!
No, de vissza a vámpírokhoz… Ahogy közeledett a 9 órai kezdés, mindenki igyekezett minél közelebb kerülni a színpad bal oldalához, ugyanis itt lehetett látni Johnny Depp-et. Szerencsére nekem is sikerült egy nagyon jó helyet kifognom, így szinte karnyújtásnyira állhattam a bolond kalapostól. Óriási üdvrivalgás fogadta Coopert és Perry-t is, de ha őszinte akarok lenni, Johnny mindent vitt.. A tömeg teljesen megbolondult, amikor kijött a színpadra, a hihetetlen hangorkán még a zenét is elnyomta kis időre. Depp láthatóan meghatódott, majd hatalmas vigyor ült ki az arcára, ami egész idő alatt ott is maradt 😊
Nevükhöz híven, egy vámpírról szóló, Bauhaus feldolgozással indítottak (Bela Lugosi’s Dead), majd alaposan felpörgettek minket az I want my now-val. Olyan klasszikus slágerek követték ezt, mint az I’m Eighteen és a Break on Through (tot he Other Side)… Én meg egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy itt van ez a 75 (!) éves ember, és úgy pörög és énekel a színpadon, mintha legalább 40 évvel fiatalabb volna… A Vampires saját dalait is olyan színpadi játékkal és profizmussal adta elő, hogy csak pislogtam… Mindeközben Ő is, és Depp is rengeteget kommunikáltak a közönséggel, a tömeget bevonták a műsorba, ami szintén egy hihetetlen plusz érzést adott az egészhez. Nem lehetett látni senkin semmilyen sztárallűrt, vagy hasonlót, egész egyszerűen jól érezték magukat, és ezt átadták a nézőknek is. Mindenkire mosolyogtak, visszaintegettek, és tényleg szívből köszönték meg a tapsot. Johnny Depp egy igazi vidám, közvetlen ember volt a színpadon, és sok alkalommal látszott rajta, hogy sokat jelent neki, hogy szeretik az emberek.
De pörögtek tovább a dalok, cserélődtek a hangszerek és a szerepek… A ’You can’t put your arms round a memory’ alatt Perry énekelt és Cooper gitározott, a ’People who died’ című Jim Caroll Band cover-t pedig Depp énekelte. Tök jó hangja van 😊 Következett egy AC/DC klasszikus, a ’The Jack’, ami alatt Coopernél hatalmas kártyalapok (Bubi=Jack, angolul) voltak (és titkon reméltem, hogy talán a szám végén bedobja a közönségbe, de sajnos ez elmaradt). David Bowie ’Heroes’-a után egy megemlékezés következett Jeff Beck-ről, aki az év elején hunyta le szemeit örökre. Perry játszott egy gyönyörű szólót az emlékére, ráadásul Beck egyik gitárján, szóval nagyon megható percek voltak. A koncert végéhez közeledve természetesen felcsendült az Aerosmith-től is két dal; a Bright Light Fright és a Walk this Way (na, erre aztán mindenki tombolt a javából). A zárás is ütősre sikeredett, hiszen egy örök klasszikust adtak elő: a School’s Out-ot. Akinek addig nem ment el teljesen a hangja, na az most tutira kiordította a lelkét is!!
Mint minden koncert végén, itt sem maradhatott el a gitárpengetők, dobverők, setlistek osztogatása a rajongóknak. Mivel számítottam rá, hogy itt bizony közelharc lesz mindenért, kicsit hátrébb is léptem (asszem „öregségemre” nekem már elég az élmény), vártam, hogy el tudjak indulni kifelé egy büféhez, mert alaposan megszomjaztam. Szóval, szorongattam a poharamat a kezemben, aztán egyszer csak ez landolt benne:
Valószínűleg erre mondják, hogy hü%!ék szerencséje…
Egy szóval, leírhatatlan élmény volt, teljesen magával ragadott az este…
És ha már ilyen jól sikerült a buli, úgy gondoltam, hogy megérdemel egy igazán szerelem-papírt is a megörökítése. Igen, képes voltam hozzányúlni a kincsként őrzött 7dots készletemhez, és most először éreztem azt, hogy nem sajnálom felhasználni ezeket a pótolhatatlan darabokat (az „újak” kedvéért: a 7dots Studio volt az egyik első gyártó, amelynek a papírjait anno Virág behozta Magyarországra. Hihetetlenül egyedi megjelenésük és hangulatuk van, azonban sajnos a gyártó már felhagyott a papírokkal, így nem lehet őket sehol sem beszerezni. Anno szerencsére alaposan bepockoltam belőlük, de eddig kizárólag gyönyörködésre és simogatásra voltak kárhoztatva.) A Paint chips kollekció egy papírját és a hozzá tartozó kivágatokat igyekeztem úgy elhelyezni, hogy játékosságukkal visszaadják annak az estének a hangulatát. Nem akartam rétegezni, festeni, pasztázni, csak magával a papírral játszani kicsit.
Remélem, tetszett a beszámolóm, igyekszem a következőt is mihamarabb hozni!
Kíváncsi vagy, miket használtam?
-40%
-40%
-40%
-40%
Érdekel a mixed media?
Gyere és csatlakozz hozzánk!
Facebook csoportunk: kattints ide!
