Cirkuszban jártunk

Régen annyira mozgalmas volt az élet, mentünk ide-oda, készültek a fotók. Még szerencse, hiszen van most ebben a pangó időszakban miből válogatni.

Az ehavi kihívásra egy régebbi, egyszerű és kedves cirkuszélményünket dolgoztam fel. Képeslap készült, ami igazából minialbumként is tud funkcionálni, hiszen jókívánság, üzenet helyett kis leporellóra hajtogatott lapra fotókat ragasztottam fel és mellé írtam a történetet is, amit máig sem felejtünk. A falunk szélére érkezett az utazó cirkusz, az a sátras fajta. Tudjuk nem éppen a lélegzetelállító voltáról híresek ezek, de a gyerekek nagyon meg szerették volna nézni. Kisebbek voltak még, Vandának 3 évesen nagyon nagy élményt jelentett. Volt egy légtornász, akit Andreának hívtak, … na az én lányom hónapokig, amikor megkérdeztük mi szeretne lenne ha nagy lesz, mindig azt mondta, hogy Andrea! Amikor elmentünk a Fővárosi Nagycirkuszba, akkor is Andreát kereste. 😄 Aztán ezen a cirkuszi napon esett meg az is, hogy ahogyan a nézőseregből verbuválnak néha egy -egy bevethető “bohócot”, az apukájuk jelentkezett és fő dobolós, narancshajú zenekari taggá avatták. A gyerekek, és én is dőltünk a nevetéstől, készült videó is, amit most nagyon jó volt újból megnézni és nagyokat kacagni rajta. (Bocsi a képeket külön nem mutatom, nincs hozzá jóváhagyásom 😅) Szóval ezt a vidám élményt dolgoztam fel képeslap, vagy inkább minialbum formában.

A téma kapcsán cirkuszi sátor az alakja a lapnak. Alapkartonból vágtam ki az alapot, majd yupo papírból és színes lapokból is. A yupo papírt Tim Holtz Alcohol inkkel színeztem és erre pecsételtem, rajzoltam. A kivágatokat is körbefirkáltam, tintáztam és elrendezgettem. Amikor ránéztem a moodboard fotójára nekem teljesen ennek a mesés verziója jött át az én kis sátramból. Remélem nektek is tetszik ez a kis üdvözlőlap, ami pici fotóalbumot rejt a cica alatt.