Azon agyalok, hogy hogyan tudnám leírni ennek a vászonnak a lépéseit. Olyan nagyon sokszor töröltem le és festettem újra, sőt, egyszer még full lekentem fehér gessoval is, és kezdtem kb elölről, hogy ez poszt a végtelenségig tartana. Jaaah, és a másik pillangót kábé egy az egyben le is takartam. Irgumburgum 😀 Úgyhogy inkább csak néhány…
Számomra a TandiArt termékek jókedvet, vidámságot és sok-sok cukiságot sugároznak, így amint megláttam nagyon megszerettem őket. Ezer ötletem van mi minden fog még készülni a papírokból és a pecsétekből is (csak győzzem mindet megvalósítani!.) Ma délután, amíg a lányok jót játszottak addig én is játszottam egy kicsit, és az elkészült kis gyerekszoba dekort szeretném nektek…
Szerettem nagyon a tavalyi albumokat a stílusgyakorlatokról. Ezekről itt olvashattok: https://sugallatok.hu/stilusgyakorlatok-albumba-kotve/ Ezért idén is végigviszem a mini projekteket. Az előző évben minden hónapban egy mini vászonra dolgoztam és az albumokat magam kötöttem. Most kész albumba fogok dolgozni, mert hihetetlenül fantasztikusak a Studio75 albumjai. Szépséges a kötésük és plusz zsebek is vannak az oldalak között, ide…
Sziasztok! Elkészültem én is a barokk stílusgyakorlattal. Az elején nagyon büszke voltam magamra (ilyet is ritkán mondok 😀 ), mert az oldal alapja nagyon hamar összeállt. Elővettem egy fehér 12”-es alapkartont lekentem átlátszó gessoval. Száradás után 13arts vízfestékkel befestettem az egész oldalt. Néhány helyen megfolyattam, rászárítottam. Újra vizet spricceltem rá, aztán visszatöröltem. Jó kis móka…
Sokat nem tudok erről az alkotásról mesélni. Persze tudnék, jóhogy! de hogy miért ez a fotó és miért pont vászonra, nno meg hogy hogyan kerül a csizma az asztalra?! Valószínűleg az történhetett, hogy a barokk stílusgyakorlat mottója az én fejemben picit átalakult. Nem én voltam fantasztikus, hanem úgy éreztem magam 😀 Annyi baj legyen, ennyi…
Egy dobozba zárt világ. Az én világom! Mindig vannak történések, mindig vannak események, amik miatt érdemes egy kicsit megállni és visszatekinteni, mielőtt továbbrobognánk. Nálam ismét eljött egy ilyen pont. Egy mérföldkő, aminél szeretnék megpihenni picit, élvezni a pillanatot és értékelni mindazt, ami az enyém. Valahogy ebben a hangulatban készítettem el ezt a dobozt. Benne a…
Először is köszönöm, hogy az indusztriális kihíváson nevezett alkotásommal kiemelt alkotóként most vendégalkotó lehetek. Több éve scrapbookozom, többféle „műfajt” kipróbáltam már, de az MM lett a nagy szerelem. Most a barokk kihívásra hoztam egy alkotást, bár bevallom, hogy a magenta színvilág nem áll közel hozzám, ezért elég nehezen született meg ez az oldal. Az alkotásom…
Ezer éve, hogy közzétettem itt a blogon valamit. Az élet sodor, az időm kevés, alkotok, de kevésbé blogolok. Most mégis megmutatom egy olyan téli hangulatú oldalam, amely igazi örömalkotás volt az elmúlt hónapban. A fotó egy kirándulásunk alkalmával készült egy ausztriai várnak az irattárában, fantasztikus régi dokumentumok között. Úgy gondoltam, hogy szeretném megörökíteni ezt a…
Tudom, hogy minden hónapban ezt mondom, de az e havi stíluskihívás nehezebb, mint amilyennek tűnik. Imádtam az élénk színeket, a pink és az arany kombinációját a feketével, hogy végre egy kis üde színfolt lesz ez a hónap a ronda télben, de amint nekiláttam, beláttam, hogy nagyjából semmim nincs a barokk stílushoz… tőlem teljesen idegen a…
Sziasztok! Ismét egy régebbi alkotásomat turbóztam fel icipicit. Nagyon belejöttem! 😀 Betelt az art journalom. Viszont 4 olyan oldalpár is van benne, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. Ezek között vannak olyan oldalak is, ahol különböző technikákat gyakoroltam és félbe maradt. Pár napja a kezembe került a könyvecském és megláttam ezt az oldalpárt, amit lassan…
Fantasztikus a februári kihívás moodboardja, imádom. Egy dolog imádni, de egészen már dolog vele alkotni. Nehéz, mint mindig, de kérem szépen a kihívás, akkor kihívás, ha kihívás 🙂 No, ezt tisztáztuk 🙂 Ebből a fotósorozatból, amiből a fotót választottam, többször veszem elő a képeket, mert egy akkor még kezdő, de mostanra már profivá vált fiatalember…
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már tele a hócipőm a téllel… minden egyes melengető napsugárnak úgy örülök, mint az éhező egy falat kenyérnek, és mindig azt remélem, hogy talán innentől jön végre a tavasz… hiú ábránd, így január végén, tudom, de reménykedni azért talán még szabad 🙂 Ezt a mini (15x15cm) vásznat…