Sajnos a karácsony nálunk elég vegyesre sikerült. A sok öröm mellett, december 26-án este elvesztettük a nagypapámat. Nemrégen anyukám, tesóm, a keresztanyám és én rászántuk magunkat, hogy “kipakoljuk” a lakását. Gondolom mondanom sem kell, egy egész élet emlékeivel szembesülni nem egyszerű dolog. Sokszor csak álltunk és simogattuk a mások számára talán értéktelen apróságokat, és ha megváltunk valamitől, azt nehéz szívvel tettük. Az egyik szekrényben találtam egy kisméretű kerámia tartót, amiben ezer apróság feküdt. Gombok, apró izzók, kis méretű kulcsok, csavarok, biztosíték… csupa “butaság” de tudtam: szeretném megtartani ezeket.

Azt szoktuk mondani, hogy a scrapbook (és ezen belül a mixed media) emlékmegőrzés. Megőrizzük a számunkra fontos emlékeket (fénykép, belépőjegy stb.), hangulatokat – függetlenül attól, hogy másnak jelent-e az bármit – és kézzel foghatóvá varázsoljuk őket. Ez a scrapbook. Nekem ez.

Elhatároztam hát, hogy ezekből az egészen apró tárgyakból, és az általuk bennem keltett emlékekből, érzésekből készítek egy vászonképet. Boldogan. Mosolyogva. Nem arra emlékezve, hogy elment, hanem arra, hogy élt.

Az ötletet Ildi barátnőmtől kaptam, aki egy youtube-on elérhető videóból inspirálódott. Természetesen a magam képére formáltam, és néhány magnókazettából (az is a papámé volt) meg az apróságokból (néhány chipboardot és fémdíszt leszámítva) megalkottam a saját emlékemet.

A fotón a nagymamám és a nagypapám:

Az alkotás gyógyít, szívet-lelket melenget és emlékeket élményeket őriz…

Felhasználta alapanyagok: Ayeeda Gesso fehér, DecoArt repesztő paszta, Ayeeda Mist- Pastel berry, Pearl violet, Chalk lilac, Distress Ink, Chipboard: Doily lace bordűr szett, Secret letters, Ayeeda gel medium, Magic glue, Ayeeda mica pehely – Viola, Ayeeda hologram csillám – Viola, Ayeeda mini üveggolyó (5mm), Ayeeda üveg mikrogyöngy, Ayeeda selyempor – Bronz