Ez most egy rendhagyó, páros bejegyzés lesz. Egy történet arról, hogyan került Flóra a Sugallatokhoz.
Tehát én, vagyis Virág, kezdem a mesét és Flóra fejezi be… 🙂

Szóval egy Intenzív szintugró scrapbook tanfolyamon ismerkedtünk meg 2015 elején. Őszintén megvallva a workshopon szinte egyáltalán nem beszélgettünk, és utána sem igazán… Hiába lett létrehozva egy Facebook csoport a résztvevőknek, ahol szinte napi szintű aktivitás volt, mi nagyon mások voltunk. Más alkotói stílus, más színvilág, más érdeklődés, más jellegű oldalak. Nem volt közös pont, maximum a scrapbook szeretete. Egyszerűen nem alakult ki kommunikáció, néha poénból zrikáltuk egymást, de ennyi. Nem is emlékszem már, hogy milyen apropóból kezdtünk el chaten beszélgetni. Amikor a chatablak kiírt egy furcsa hangzású várost, akkor tudatosult bennem, hogy Flóra nem itthon él, hanem Szlovéniában, rájöttem, hogy semmit sem tudok róla, egyáltalán nem ismerem…

Teltek a hetek, teljesen semleges, de scrapbookhoz kapcsolódó témákban információszerzés jelleggel néha egymásra írtunk, de pár mondat után kiffuladt a beszélgetés. Aztán egyszer csak az tűnt fel, hogy egyre gyakrabban beszélünk és kérdezzük egymást. Majd eljött a ScrapTábor ideje, ahol össze voltunk zárva 3 napig. Beszélgettünk, alkottunk, nevettünk, szórakoztunk. És innentől kezdve szinte minden nap beszélgettünk. Már nem csak a scrapbookról, hanem bármilyen témáról. Volt, hogy úgy búcsúztunk el éjfél után, hogy könnyesre nevettem a szememet, mert órákon keresztül csak poénkodtunk. Nem személyesen, nem telefonon, hanem chaten. A scrap stílusunk nem került közelebb egymáshoz, de már elfogadtuk a másik munkáját, színvilágát és mind a ketten formálódtunk ezáltal.

Már a táborban meséltem neki arról, hogy 1,5 éve készen van egy honlap, amelyet el szeretnék indítani és örülnék neki, ha ő is részt venne benne valamilyen formában. Ekkor még nem maradtunk semmi konkrétumban.

Egyszer csak csomagom érkezett. Tudtam, hogy jönni fog, tudtam, hogy Flóra küld nekem néhány eszközt, papírkészletet, stb. A nagy meglepetés akkor ért, amikor kinyitottam a dobozt és volt benne egy album is. Egy album, amely nekem készült, az első album, amelyet én kaptam és nem én csináltam…
Ha most valaki megkérdezné, hogy mit adott nekem a scrapbook, akkor azt válaszolnám: BARÁTOKAT!

És ezzel az albummal indul el a Sugallatokban is a közös történetünk.

Innen Flóra mesél… 🙂

Idén májusban voltam életem első ScrapTáborában Szedresen, ahol még kicsit elveszettnek és felkészületlennek éreztem magamat. Aztán a következő júliusi táborban már egész otthonosan mozogtam. 🙂 Már voltak ismerős arcok…többek között a Virágé is. Egymás mellé ültünk, Ő barna, én rózsaszín. 🙂 A három nap alatt szépen összemelegedünk és barátságunk tovább mélyült a virtuális térnek köszönhetően.

Mivel egyikünknek se volt túl sok ideje egy komoly minialbumot gyártani a ScrapTáboros élményekről, gondoltam meglepem Virágot egy kis aprósággal. Egy iciri-piciri 3”x3” albumot készítettem, amit tulajdonképpen egy darab 12” papírból kell hajtogatni. Az album elkészítését NőiCsizma mutatta be az Éva Magazin oldalán.

Szerettem volna ha az album Virágról szól, de azért néhány közös képet is tettem bele. Az album belsejét igen gyorsan összedobtam, mert sietni kellett vele a postára. Kb. 30 percem volt rá, ami nálam rekord időnek számít, mert elég sokat tudok variálni és gondolkodni egy-egy oldalon.

Felhasznált anyagok, technikák:

• Scrapfellow papír, chipboard, parafa díszítőelem
• NőiCsizma címkék, chipboardok
• Dekortapasz, Enamel dots
• Crate Paper matricák