Más szemszögből

Indusztriális stílust mindenképpen illene hoznom, hiszen bőven férfi túlerő van itthon.

Drága Férjem tizenévesen többek között a fotózással is ismerkedett 🙂 Szerelmese a mai napig a lerobbant gyártelepeknek, főstös vasútállomásoknak és olajos műhelyeknek.

A téma tehát: Ő, a fényképezőgépe és a fotói 🙂

Chipboard sablont használva és kicsit átalakítva sörkartonból vágtam ki az apparát formáját. A csúszkás fotós részt, albumjaimnál sokszor használom, a belsejébe építettem. Nem volt kedvem simán a fotóját megscrappelni az elejére, ezért azokat is elrejtettem és az elejére egy trükkös, réteges, mágneses – lapozós rész került.

Nekem is, mint Móninak, folyton remeg a kezem és nyúlnék a virágokhoz… de ellenálltam. A natúr karton szív szimbolizálja nálam a betont, vágdostam téglakockákat a Dear Diary készletből, de lefestettem szürkére, hogy a rózsaszínes színt eltüntessem. A fólia alatti rétegeket pici mágnesekkel rögzítettem és hogy lapozható legyen, milton kapoccsal fogtam össze a bal felső sarokban. Szórtam, naná, hogy szórtam 🙂 Az AALL and Create bélyegzőkkel bélyegeztem és domborítottam is, de nem látszik szépen a forma, viszont nekem megint hozza a beton rücskösségét, úgyhogy maradt.

Nehezen vágtam bele, de igazán Szancsósan belelkesültem a végére 🙂