Vallomással tartozom!

Igen, bevallom őszintén Nektek, hogy én a novemberi fantasy kihívásból ki akartam táncolni. Tornyosultak fejem felett a hullámok, sokasodtak a feladatok és a Fantasztikus Négyeből három trottyon van, szóval semmi kedvem és ötletem nem volt. Imádom a lényeket, a misztikus dolgokat, de akkor sem éreztem a lendületet.

Erre jöttök Ti. Igazi harcosok! Kommentelitek, hogy mekkora kihívás volt és, hogy milyen távol állt Tőletek… Virág is élőzött egyet, pedig aztán Neki is van ezer minden… No, ilyenek után, nem volt arcom feladni. Sőt! Jónéhány fantasztikus scrapper részt vett eddig az összes kihívásban, így minden tiszteletünket kivívta és jó eséllyel indulhat az év végi nagy nyereményért! Egy szó,mint száz, kedvet is kaptam, hogy megküzdjek a kihívással.

Sokan közületek – és korábban már én is pl. a Tükröm, tükröm alkotásban, melyet gondoltam csak egyszerűen bekopizok erre a hónapra is 🙂 – “alakultatok át” . Igyekszem tartani, hogy scrapbookos alkotást hozzak, tehát a saját fotó nekem is alap volt. Mielőtt elfogultsággal vádolhatnátok, ezen a képen még Csana volt a pocakomban. Szerettem azt az időszakot is. Jól éreztem magam a gömbölyödő testemben és szárnyaltam a boldogságtól. A hosszú hajam a terhesség alatt természetes rakoncátlanságba fogott, hullámosan repkedett mindenfelé a szélben 🙂 No, összeállt fejemben a kép 🙂

És ne feledkezzünk el a Beautiful Memories albumkámról sem, amelyben az összes havi kihíváshoz készítettem egy mini vászon oldalt. Ebből is hiányzott volna. Mivel az első albumkámból kidagadtak az oldalak, kötöttem gyorsan nemrégen egy második részt. Külön posztban hozom majd összefoglalómat 🙂

Az alap, háttér elkészítésénél minden érzésemet belevittem. Alapoztam vékonyan clear gessoval, hogy a vászon textúrája megmaradjon. Aztán vízfesték és mist pöttyöket tettem a fóliára, szétnyomkodtam és úgy vittem fel, mintha bélyegeznék vele. Csillagos háttér bélyegzővel és csillámos domborporral folytattam. Szárítás után még a fólián maradt egyveleggel fröccsentettem párat a vászonkára, a Borsóka fejére, mert persze megint az ölembe aludt 🙂

Maradék kis papírból, hálós szalagból és kivágatokból építettem tovább a hátteret. A címfelirat chipboardot fekete festékkel és csillámos kék splash tintával festegettem, míg a keretet és a “libbenő szoknyámat” mistekkel.

A szizálom lilás színű volt, festenem nem kellett, viszont régóta ki akartam próbálni rajta, hogy a splash tinta hogyan ül meg a kis szálakon. Hát imádom! Alig látszik talán, de nekem annyira izgalmas, ahogy a kis pettyek csücsülnek itt-ott 🙂 A szárnyakat a dm-ből szerzett ki angyalszárnyakból festéssel, domborítással és még egy kis pink toll kiegészítéssel igyekeztem légiesíteni. Nem sikerült, de akkor is tetszik! Ez egy fontos gondolat, amiről már sokat beszélgettünk. Mi van ha nem tetszik? Mi van ha nekik nem tetszik? Nos, közel a 40-hez próbálom tanulni az elengedést. Nagyon-nagyon sok területen elvérzek emiatt! Jelen esetben valóban átadtam magam az alkotásnak, nem törődve azzal, hogy mennyire tetszik majd másnak, mennyire lesz majd (sorry Virág!) ötletes, csak hagytam magam….

Ragasztás után megpillantottam a flitter mixet az asztalomon, amit gondosan kevert össze a harmadik fiacskám, fittyet hányva arra, hogy anya vigyázva őrizgette ici-pici kis üvegcsékben várva a megfelelő pillanatot, amikor tudatosan megtervezve a beméricskélt helyre zuttyinhatja…. köszönjük Csanád! 🙂 Pontosan ez lett a záró fejezet. Kész.

Fogadjátok szeretettel és KÖVESSÉTEK MINDIG AZ ÁLMAITOKAT!