A Facebookon gyakran osztom meg a scrapbook oldalaimat, így az ismerőseim is láthatják azokat. Barátnőm már többször kérdezgette, hogy hogyan kell elképzelni ezeknek az elkészítési folyamatát, milyen eszközök kellenek hozzá, stb. Megígértem neki, hogy egyszer megmutatom a kis alkotós birodalmamat személyesen. Pár hete eljött ez a pillanat.
Mi is az a scrapbook?
Mostanában jópárszor elhangzott az a kérdés felém, hogy mi a hobbim. Mindig válaszolok, hogy a scrapbook. Ekkor általában mindenki csak néz rám és pislog nagy szemekkel és látva a bizonytalanságukat elkezdek magyarazázni. Nehéz konkrétan meghatározni, hogy mi is ez pontosan, mert mindenkinek mást jelent. Szummázva a következőt szoktam mondani:
A scrapbook az emlékek megőrzésének egy kreatív formája.
Manapság, amikor minden fényképünket a számítógépünk merevlemezén vagy egy pendrive-on, vagy valamilyen webes felületen tároljuk, még fontosabbá válik, hogy ezek valamilyen formában kézzelfoghatóvá váljanak. Egy-egy nyaralás alkalmával készül több száz, több ezer fotó, amelyet jó esteben egyszer-kétszer végignézünk és utána elfelejtjük, hogy léteznek, nem nagyon foglalkozunk velük többet.
A scrapbook technikák segítségével a fényképeinket gyönyörű oldalakon vagy albumokban jeleníthetjük meg, kezünkbe vehetjük, nézegethetjük, kommenteket írhatunk melléjük, vagyis megeleveníthetjük azokat. És mindezt teljesen egyedi módon tehetjükmeg. kézügyességünk és kreativitásunk segítségével. A lehetőségeknek csak a képzelet szabhat határt.
Hogyan találkoztam a scrapbookkal?
Körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdtem el az interneten keresgélni, hogy hogyan tudnám a nyaralások alkalmával elhozott belépőket, szórólapokat, blokkokat megőrizni a fényképekkel együtt. Eleinte nagy albumok és naplók után kutattam, amelyeket jól meg tudok tömni minden földi jóval. Aztán rájöttem, hogy azt sem tudom, hogy hogyan és mivel ragasszam be a fotókat és az egyéb kincseket ahhoz, hogy tartós maradjon. Teljesen véletlenül akadtam rá a Google képtalálatai között egy scrapbook albumra. Ahogy megláttam, tudtam, hogy BINGO. Ezt kerestem. Már csak azt kellett kiderítenem, hogy mi a neve annak az “izének”, amit a képen látok. Egy pár perces kutakodás után már meg is volt a scrapbook kifejezés. Nem is álmodtam róla, hogy találok magyar oldalt is a témában… Pedig bizony itthon is volt már ekkor is kultusza. Ennek már 4 éve. Nem olyan mértékben volt felkapott, mint most és nem ilyen termékkínálattal rendelkezett, de kreatív körökben hódított. A megtalált magyar weboldalon éppen tanfolyam indulást hirdettek, így nem volt kérdés, hogy beiratkozom. 2011-ben beszippantott ez a világ és azóta sem hagy szabadulni. De nem is bánom, mert ez egy olyan hobbi, amely felhívja a figyelmem a mindennapok szépségeire, hiszen az emlékeimet és az élményeimet dolgozom fel általa.
Az alkotás során újraélem azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá tettek, így nem tudok elmenni mellettük, nem tudom nem észrevenni őket.
Hogyan kell scrapbookozni?
Ezzel a kérdéskörrel rengeteg hazai blog és tanfolyam foglalkozik, így ezt nem részletezném. Az eszközökről, a stílusokról, a technikákról rengeteget lehet olvasni a neten. Viszont, amikor barátnőm részéről elhangzott ez a kérdés, akkor gyorsan átgondoltam, hogy hogyan tudom a lehető legjobban elmondani neki a folyamatot. Gyorsan végiggondoltam, hogy milyen lépések vannak és megszületett az instant scrapbooking fogalma. 🙂
Domborítasz, vágsz, ragasztasz, tintázol, díszítesz és már kész is!
Jó, jó. Ez így elmondva könnyűnek hangzik, de hogyan is néz ki a gyakorlatban?
A következő kis 10 perces mini projekttel illusztráltam a lényeget. Amikor elkezdtem, akkor még nem tudtam mi lesz belőle, hiszen csak azt szerettem volna megmutatni, hogy milyen alaptechnikák és lehetőségek vannak…
- Kerestem egy kétoldalas papírt a maradékok közül. Találtam egy egyszínű lilát, amelynek apró zöld pöttyös volt a hátoldala.
- Elővettem a Sizzix vágó- és domborító gépemet, amely egy nagyon egyszerű elven működő kis kütyü, mégis nagyon látványos és kezdők számára szórakoztató.
- Az első kezembe akadó domborítómappa egy pöttös design volt, így fogtam és áttekertem a Sizzix gépen a választott papírral. Ezáltal mindkét oldalnak lett egy 3D-s textúrája.
- Ezt követően a szív alakú vágókés mellett döntöttem, amellyel három különböző méretű szívet vágtam ki.
- A szívek szélét sárga színű tintával végigkenegettem, hogy egy kicsit élénkebb hatást keltsenek.
- Ezeket az alakzatokat 3D ragasztókockával rögzítettem egymáshoz azért, hogy legyen egy kis térhatása az alkotásnak és ne simuljanak egymásra a lapok.
- Amikor az alap összeállt, akkor már tudtam, hogy ebből egy kis fityegőt szeretnék csinálni. Egy egyszerű, szalagon lógó papírdíszt.
- Nem maradt más hátra, mint a visszafogott díszítés: egy picinyke chipboard szívecske, amit tintával hanyagul összepacsmagoltam, egy napsárga papírvirág lila gyöngyökkel a közepében, egy “itt és most” feliratú chipboard, no és egy kis sárga cérna.
- Amikor már minden a helyére került, akkor lyukasztottam ki a szívek tetejét, majd belefűztem egy fehér pöttyös szalagot.
Ez volt az a demó projekt, amelyen keresztül megismertettem a barátnőmmel, hogy milyen apró kis praktikákból áll a scrapbook és milyen rövid idő alatt össze lehet dobni egy kis kedvességet ezzel a technikával.
Lelőhely: www.scrapbookshop.hu
Az alkotási folyamat lezárásaként együtt raktuk össze a mini installációt a fotók elkészítéséhez. Íme:
