Tündérlakról mesélek

A második stílusgyakorlatunkhoz érkeztünk az évben. A témánk a mese, ami nagyon-nagyon kedves nekem, rengeteg édes emlékem fűződik hozzá. Vicces, izgulós, nevetős és nevettetős egyaránt. Saját magamról, de még inkább a fiaimmal kapcsolatban tudnék sok-sok a mesék feldolgozásáról, értelmezéséről és kicsiny életünkbe való beszivárgásáról szóló történetet mesélni.

Anya elvitt a moziba – kis óvodás lehettem – és a Hófehérkét néztük meg, mert éppen az volt a kedvencem. A törpék Hejho dala még a fiaimat is teljesen elvarázsolta. Nos, pont ehhez a részhez érkeztünk, mikor hangosan felkiáltottam, hogy: – Nézd Anya! Sok, kicsi Mikulás! 🙂

Mindig is inkább fiús csajszinak számítottam, hiszen a bátyám nagy hatással van rám még a mai napig is, és próbáltam vele haverkodni. Persze, hogy legóztam, autóztam, bringáztam, fára másztam és hagytam, hogy Ő vállasszon mesét. De! Legbelül ott van egy kislány, aki báli ruhákat készített zsebkendőből a babáknak, rongyokból és fakanálból hercegnőket és várta, és várta, hogy jöjjön a herceg. Bár nem titkolom, ma inkább a negatív figurákat, karaktereket kedvelem jobban, mert nekem izgalmasabbak, érdekesebbek, jobban megfognak (banyák, sárkányok, varázslók), de nagyon szeretem a tündérekről, manókról szóló történeteket és meséket is.

Van egy olyan érzésem, ha megszületik a kislányunk, újra előkerülnek majd a babák, készülnek majd báli ruhák és ismét izgatottan várjuk majd, hogy eljöjjön a herceg fehér lovon 🙂 Ez a kis rózsaszín világ, ami a mostani alkotásomon megmutatkozik.

Egy kis tündérlakot képzeltem el, telis-tele virágokkal, pillangókkal. A már korábban bemutatott kis muffin tálalóból van még tartalékban, ismét azt használtam a házikó tartójának. A harsány színt tompítottam fehér gessoval és utána máris következett a díszítés. Az volt a terv, hogy a tartó ne vigye el a figyelmet de passzoljon a lakhoz, ezért igaz színben illő virágokat, indákat, dekorelemeket, de a végén ezeknek a színét is halványítottam gessoval. Nem hagyhattam ki, hogy ne legyen valami kis handemade alkotás, így készült kis könyvecske, eredeti mesekönyv lapokból és jácint, gyöngyökből.

A kis házikó a fiúk Mikulásra kapott kinder csokoládés ajándékdobozából lett. A könnyebb munka érdekében szétnyitottam, majd alapozás fehér gessoval valamint a repedő paszta felkenése következett . Stencilezés, bélyegzés és utána ragasztottam újra össze az oldalakat. A kis ablakokat kimaszkoltam, hogy ne maszatolódjanak és nyugodtan pacsmagolhassak a teljes felületen.

Díszitéshez Mintay Springtime kollekcióból vágtam ki virágokat, leveleket, géz lapokat, chipboardokat, papír és csipke virágokat, szórókat, darákat és misteket is használtam. Folyamatosan forgattam, hogy minden oldalról ránézve hozza a kívánt hangulatot.

Ebben az alkotói folyamatban a moodboard tábla idézete motivációként hatott rám 🙂 Az ilyen projekteknél,mint a Steampunk tálaló is volt, mikor kipattan az ötlet, vadul bele szoktam vágni és visz a hév előre, hogy lássam, amit elképzeltem. Azonban szinte mindig eljön egy pont, ahol megtorpanok, elbizonytalanodom, hogy sikerülni fog-e? Nem lesz-e csalódás a végeredmény? Mi lesz, ha elbukom? Nem vágtam túl nagy fába a fejszémet? … A lényeg, ha sikerül egy kicsit pihentetni, vagy egy másik ötleten dolgozni, majd visszatérni és elégedetten befejezni. Számomra már az visszaigazolás volt, hogy a barátnőm beadta az igényét egy hasonló házikó elkészítésére, mert érezte a hangulatot és tetszett neki a látvány 🙂

Remélem Nektek is tetszeni fog 🙂 Fogadjátok szeretettel :