Természetesen

Csak pár hét választott el bennünket attól, hogy Bogit a karunkban tarthassuk. A fotózáson kinn voltunk a mezőn. Minden annyira természetes volt. Már nem volt kérdés, hogy hatan! Már nem volt kérdés, hogy kislányunk lesz! Már nem volt semmi kérdés…. már minden olyan magától értetődőnek tűnt. És átölelt. És nem szólt. De tudtam! …

A színeket figyeltem a táblán, próbáltam elcsípni a hangulatot és egy percig sem engedtem el az idézetet. Az alapanyagokban igyekeztem helytállni.

Miközben fürkésztem a részleteket, megpillantottam a fekete pöttyöket az ágytakarón és végleg elvesztem. Ezek a pöttyök köszönnek vissza a 13arts-os díszeken, a domborított papíron, és gombokon, körökön.

A Woodouts karika alapra ragasztó pisztollyal rögzítettem a kedvenc horgolt kis terítőmet (nem tudom, mit fogok most fotózáshoz használni…). Lyukasztottam a Mintay Dear Diary papírkészletéből köröket, amiknek a szélét Distress tintával és blending tools párnával kicsit megszíneztem.

13arts virágok és magyar chipboard feliratok, amiket mind natúr színben hagytam. Scrapiniec chipboard, textil gombok, cérna kerültek a kompozícióba még.